Van köztetek olyan, aki nem szereti a gyerekeket? Hogy viselkedtek, amikor muszáj gyerekekkel találkozni?

Nem szoktam hisztizni, nem várok el senkitől semmit. Annyit várok el, hogy ne hagyjanak egyedül gyerekkel, kutyával, macskával, semmivel, amiért nem vállaltam felelősséget.

Azt a tiszteletet várom el, amit megadok. Nem bántok aktívan gyerekeket. Kinyitom az ajtót másoknak, felsegítem a nénit a villamosra, a cuccát is felpakolom, átadom a helyem, babakocsisokat is mindig megkérdezem, hogy segíthetek-e, pedig nem vagyok hú de erős. Általában mosolygok, udvarias vagyok, kedvesen szólok az emberekhez.

A szüleimet is mindig tiszteltem, soha nem szóltam vissza nekik. Persze felnőttként is beülhettem volna illikből nagyapámhoz, hogy hallgassam, mennyire vagyok hülye, kövér, ronda, de valahogy nem volt kedvem hozzá. Egy életem van nekem is, és nincs kedvem illikből tönkretenni magam.

Ha rossz ember vagyok amiatt, hogy nem tudok/akarok mit kezdeni egy gyerekkel, akkor legyen. Bár mennyi empátiája van annak, aki kényelmetlen helyzetben hagy engem és a *saját gyerekét*, azt nem tudom.

Igen! Valami egyensúlyt kell találni! elgondolkodtató, hogy egy gyerek miért ennyire kényszer manapság..

Kedvesnek kell lenni vele, ha normális, ezt mindenkinek jár akár hány éves. De ha önző figyelemmániás, folyton pofázó, zajtkeltő akkor zéró tolerancia, és a ha az idesanyja/apja nem tanítja meg jómodorra, akkor nyugodtan rá lehet szólni, akár határozottan, akár diplomatikusan, akár gonoszan vigyorogva. A gyereknek is kell a felnőttekhez alkalmazkodni! És igenis nem értem meg mikor visongva rohangálnak a vonaton le fel, meg zajt csinálnak! Ha egy gyereknek nincs ennyi önuralma, h legalább erre képes legyen, akkor mehet másfele! Lehet nem is gyerekprobléma ez, hanem szülő. Értem én h a gyerek ismerkedik a világgal, és felveszi a kapcsolatot idegenekkel, de nagyon korán meg kell neki tanulni vagy a szüleitől, vagy a felnőttektől, h mikor zavaró és hagyja azt a felnőttet.

Szerintetek a nagyapánk korában másak voltak a gyerekek? Behúzták fülüket farkukat? Be voltak nevelve? Sőt még a testvéreik iránt felelőséget is tanultak? Tiszteletet a felnőttekkel szemben, házimunkában részvételt, munkához normális hozzáállást? Most meg olyan semmirevalók. Csak vigyorognak, azt hiszik az elég az életben ha aranyosak. Hát nem elég! Teljesítményközpontú világban élünk, munkahelyen elvárják a teljesítményt fizu is azután megy. Na mármost, ha egy idióta elkényeztetett önző gyereknek nincs önuralma, akkor hogy fogja megállni a helyét egy teljesítményközpontú felnőttek világában?

Semmirevaló lesz, sunyi, kényelmes, kétszínű, önző alak.

Köszi a szülőknek, h ilyen gyerekeket neveltek, és ilyen szr társadalomban élünk! Köszi , h fstak a gyerek fejére, az meg nőtt mint a gyom! Fsza!