Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Most mit csináljak? Teljesen elszúrtam az életemet? Kétségbe vagyok esve, öngyilkosságon gondolkozom.
31 éves, szűz pasi vagyok, kis túlsúllyal, hatalmas gátlásokkal (talán még szociális fóbiám is van), barátok nélkül.
Szóval sem hosszú, sem pedig rövid kapcsolataim nem voltak még, pedig válogatós nem vagyok, csak régen (amikor még voltak) a randijaim katasztrofálisra sikeredtek, most már azok sincsenek. Önbizalmam és önértékelésem a mélyművelésű bányabéka feneke alatt, szóval élőben nem merek lányt megszólítani, munkahelyemen nincsenek sem lányok, sem korombeli kollégák (nagy állami cég), baráti társaságom nincs (régen elpárologtak mellőlem, illetve és őtőlük, ez is hosszú sztori), interneten, pedig a helyzet évről évre romlik és egyre reménytelenebb (öt-tíz éve még összejött egy-egy személyes találkozó, de azóta... kb. tavasszal leveleztem utoljára egy lánnyal, nem akartam azzal elrontani, hogy elsietem, hát nem beelőzött valaki...)
Most itt vagyok 31 évesen, es úgy érzem, hogy már kifutottam az időből, emiatt annyira kétségbe vagyok esve, hogy múlt éjszaka sírtam is és öngyilkos gondolataim is voltak. Megöregedni egyedül nem akarok, ezért, ha a 35. születésnapomon is egyedül leszek, aznap végzek magammal.
Szóval itt állok több olyan problémával, amik a lányok többségénél egyenként is kizáró ok, pedig nekem egyébként nincsenek is nagy igényeim, például tinderen (ott is próbálkozom) 10-ből 9 lányt jobbra húzok. Egyebkent meg, ha összejönnek egy olyan lánnyal, aki nem tetszik, az senkinek sem lenne jó, sem nekem, sem a lánynak (azzal, hogy kvázi átverném).
Most lehetne egyébként mondani, hogy például menjek oda az utcán 500 lányhoz, abból 499 el fog utasítani, es csak az utolsó fog szóba állni velem, de a jelenlegi lelkiállapotomat nezve annyira felek a visszautasításoktól, hogy kb. 3-4 nem után, olyan módosult tudatállapotba kerülnék, hogy egyből rohannék az első száguldó busz, vagy kamion alá.
Az meg hogy hazudjak a lánynak a múltamról, az nálam nem játszik, ahhoz túlságosan is létezi a gerincem, hogy én egy lányt megpróbáljak átverni (úgy is kiderülne). Még középiskolában (utolsó 2 évben) bele voltam esve egy alacsony, vörös kiscsajba, de nem beszéltem neki erről, mert nem akartam belerondítani a párkapcsolatába, valamint túl jó volt a kapcsolatom vele, és a barátjával is. Végül úgy sikerült évek alatt elfelejtenem őt, hogy megszakítottam vele (velük) minden kapcsolatomat.
De, hogy legyen valami pozitív tulajdonságom is leírva, 181 cm magas vagyok, es nem dohányzom.
válasza:Lehet segíteni...de ehhez baromi sokat kell tenni. Tényleg.
Nem mindenki alkalmas erre.
Pont azoknak a legnehezebb tenni, akik ilyen helyzetben vannak. Mitől változik meg egy 30 éves ember egyik napról a másikra?
Mikor kezd el sportolni? Mikor gondolkozik el, hogy nem mackóban kéne randira mennie? Mikor kezd el 30 évesen az ember tanulás/másik munka/saját vállalkozás után nézni, mikor még az utcára se mer kimenni?
Mikor kezd el és főleg miből utazgatni, tapasztalatot gyűjteni, barátokat szeretni a világban valaki, mikor nehezére esik egy doboz tejet megvenni a közértben, mert beparázik az eladócsajtól? A TESCO automata pénztár meg mindig bedöglik.
Ezek a dolgok vezettek ide, és pont emiatt baromi nehéz a változtatás. Én is átéltem ezt, csak korábban, 30 év alatt... és mindig voltak barátaim, mindig társasági ember voltam, és mindig voltak nagyravágyó céljaim amin dolgoztam... ugyanakkor a csajokkal mindig nehezen ment.
Viszont én ki tudtam törni az önbizalom hiányából, még ha manapság sem könnyű az embernek és kétségei vannak.
Plusz én fényévekkel többet tettem a kitörésért 25-30 éves koromban. Nagyon nagy áldozatokat hoztam, szó szerint hegyeket mozgattam meg, hogy eljussak ide.
Brutálisan nehéz változtatni. Akár egy lépést is tenni előre. Akár egy kényelmetlen dolgot csinálni, amit nem szeretne az ember.
válasza:Szóval lehet tenni az önbizalomhiány ellen, nagyon is sokat...
Viszont kis lépésekben kell elkezdeni, és belátni, hogy ez nem megy egyik napról a másikra. Pöttöm babalépésekben kell haladni előre. Rettentő nehéz lesz, de van remény.
Aki ezeket a sorokat olvasva azt mondja, hogy "késő én már képtelen vagyok erre" - az véglegesen leírta magát, és neki tényleg semmi esélye a jobb életre, nagyobb tettekre.
Aki viszont lát akár pici reményt is, hogy lehet változtatni, nem ijed meg a céloktól, még ha későn érő is. Annak kitartás, és remélem sikerül arrébb rakni azt a hegyet, akár puszta kézzel emelgetve a köveket.
válasza:Kérdező, a #49-es kommentje úgy ahogy van, baromság :)
Nem tudom, mit hisz, mi lenne más, miután meghúztál egy k***át... ja igen, ennyi változna, hogy hazudoznál. De azon kívül nem tudom, attól miért csajoznál be könnyen :D
A hazugság meg úgyis kibukik előbb-utóbb, és szerintem több nőnél kizáró ok, mint a szüzesség. (Szűz pasikkal én is feküdtem már le nem 1-szer, de aki hazudik, azt abban a pillanatban vágtam ki mindig.)
válasza: válasza:Mindenképp pszichológus segítségét javaslom neked!
Nincs más út, írhatunk bármit, egyszerűen nem létezik olyan tanács, amit ha elolvasol, varázsütésre megváltozna minden. A belső gátlásaidat kell áttörni, kideríteni, hogy egyáltalán miből erednek, ebben pedig csak szakember tud segíteni.
Fel a fejjel, minden jót!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!