Öngyilkosságon gondolkozom, kétségbe vagyok esve. Mit tegyek?
Tudom,eléggé szánalmas ,hogy itt írom le ezeket.De annyira nehéz,annyira kilátástalannak látok mindent és nem látom ennek a végét.
Mindig labilis személyiségű lány voltam,ennek természetesen vannak okai (gyermekkorból hozott) Kissé művész lelkű.
Kevés önbizalommal rendelkezem,igazából nem látom magam reálisan és gyülölöm magam.
Kevésnek érzem magam ,mindenki mást többre tartok magamnál.Pedig valahol én is tudom,hogy nem vagyok csúnya,se buta,kedves vagyok másokhoz,könnyen kijövök emberekkel és vicces is tudok lenni,jó társaság vagyok.
Mégis sokszor szorongok,félek emberektől.Ez kívülről pedig ugye nem látszik,probálom kompenzálni nyitottsággal,kedvességgel.De belül minden egyes nap meg kell küzdenem magammal.
Az élet úgy hozta,hogy az elmúlt idöszak még nehezebb lesz számomra,a kapcsolatom véget ért egy ideje amit azóta se tudok feldolgozni.
Nem hiszem ,hogy szeretni fog még valaki valaha az életbe.Probálok ismerkedni,bár az utobbi azt sem ,de senkinél se érzek semmit,semmi különöset. Mérges vagyok magamra ,hogy még mindig a volt barátomért sírok és nem tudok egyszerüen túl lépni (6hónapja) Teljesen a rögeszmémmé vált,aminek semmi értelme.
Sajnos most kevés idö jutt társasági életre,sokat kell tanulnom.Ezáltal magányosnak és haszontalannak érzem magam.
A családi helyzetem pedig rettenetes.
Depressziossá váltam ,eltűnt az élet kedvem,nem értem hogy mi értelme lenne az életemnek,gyülölöm magam és az egész helyzetett.
Tanulnom kéne ,de nagyon nehéz koncentrálni.Folyamatos fizikai "fájdalmaim" is vannak,mellkas fájdalom,gyomorgörcs.
Illetve alvás problémáim is vannak.Nappal pedig
csak aludnék állandóan,a külvilágtól meg elzártam magam,ha keresnek nem igazán irok vissza,és így széppen lassan elfogynak az emberek is mellőlem(tudom ,hogy ezt magamnak köszönhetem) de egyszerűen nem tudok normális emberként funkcionálni. Probálok azért erőt venni magamon,találkozni emberekkel,csinálni a dolgaimat,eljárni sportolni,de ez mind csak szenvedés.
Pár héttem ezelött idegösszeomlást kaptam,beutaltak korházba is és gyógyszereket is kaptam (volt ez igy régebben is)
Voltak nehéz időszakaim mindig.
De ennyire soha.
Azt érzem,hogy nincs helyem a világba,nincs értelme az életemnek ,haszontalan vagyok és felesleges,egy senki.!!!
Pedig csak azt szeretném,hogy szeressenek.
Legjobb megoldásként csak az öngyilkosságot látom,de tudom ,hogy az gyenge,önző dolog.
De annyian voltak velem önzőek,annyian bántottak már.
Annyi mindent írnék még,de azt is köszönöm ha valaki ezt egyáltalán elolvassa és ad néhány tanácsot.
Elöre is köszönöm.
Sajnálom,ha hosszú és unalmas volt a mondandom,de annyira nehéz most.
21L
válasza:Én is már számtalanszor akartam öngyilkos lenni, de rájöttem, hogy csak a gyengeségemet bizonyítanám be és én már úgy vagyok vele, hogy csak teljen le az életem.
Én azt mondom neked, hogy ne add fel, neked még lehet jó életed, ha lesz elég erőd, hogy megtudj változni.
Ha akarod én amúgy szívesen meghallgatlak ha ez segít valamit.
válasza: válasza: válasza:
válasza:Köszönöm ,hogy ennyien írtatok itt is és üzenetben is.
Pszichológushoz járok,már évek óta,kisseb-nagyobb megszakitással.
Azt hiszem,félre értettek azzal kapcsolatosan,hogy nem vagyok introvertált személyiségű ember.én nagyon is extrovertált vagyok,mindig is központi ember voltam és pont ez a problénám,hogy a depressziós időszakomba nagyon sok embert veszitettem el,illetve az élet a körülmények is úgy hozták.
Ezért nagyon magányosnak érzem magam és mivel utálom magam nagyon nehéz magammal lenni.
Nem találom a helyem,se értelmét az életemnek,pedig vannak céljaim.
válasza:Egy jó pszichológus,más nincs,talán ki tud rángatni ebből az állapotból.
Feldolgozatlan traumáról,traumákról bizony beszélni kell,szembe nézni velük,és megérteni,mi miért történt.
Különben belülről bomlasztanak.
A lélek gyógyítható,a lélek mindig gyógyítható !!
Nincs az a lelki mélység,amiből ne lehetne talpra állni,ezt ne feledd !:)
"Azt érzem,hogy nincs helyem a világba,nincs értelme az életemnek ,haszontalan vagyok és felesleges,egy senki.!!!"
Ez egy őrült nagy butaság,nem igaz.
Csupán a lelki állapotod mellékterméke.
Amint kicsit helyre rázódsz,nem fogsz ilyeneket gondolni.
Az öngyilkosság semmire nem megoldás,egy életed van,ezt se feledd !!:)
Szüleiddel mi a helyzet?
Milyen kapcsolatod?
Testvéred van?
válasza:Figyelj, kedvesem. Örülök annak, hogy sok barátod volt, meg ilyen nagyszerű ember voltál. Nem értem, miért volt jó mindezt eldobni magadtól, és ellopni más életét. Térj vissza ahhoz a valakihez, aki régebben voltál, akkor mindkettőnknek jobb lesz. Akkor te is boldog, bátor és tökéletes lehetnél, én pedig nyugodtan lehetnék öngyilkos, anélkül, hogy érted aggódnék.
De tényleg. Amit leírtál magadról, az alapján jófej embernek tűnsz. Annyit tudok mondani, hogy legyen önbizalmad, hiszen te még mindig ugyanaz az ember vagy, csak egy fiú nem volt képes megbecsülni, ezért velem takarózol.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!