Szeretnék meghalni, állandóan az öngyilkosságon gondolkozom, van itt olyan, aki hasonló nagy bajban van?
Évek óta vagdosom magam, nem old meg semmit, de legalább nyugodtabb leszek tőle. a problémáimat senkivel se tudtam soha megbeszélni, mert senkim sem volt, és most is teljesen egyedül vagyok. Nem számíthatok szó szerint senkire sem. A környezetemben mindenki utál, pedig nem is tettem semmit, mindig csak szitkozódást hallgatok és azt, hogy mennyire gonosz, elviselhetetlen, ronda kövér ember vagyok, és hogy tényleg oka van mindenkinek arra, hogy utáljon, mert nincs bennem semmi szerethető.
26 éves nő vagyok, de úgy érzem, már nem bírom sokáig. pszichiáter vagy pszichológus nem értene meg, csak egy páciens lennék, nekem egy igazi társra lett volna szükségem, aki tényleg szívből érdeklődik irántam, és nem egy pácienst, vagy beteget lát bennem, aki fizet, hogy valaki meghallgassa őt.
Jaj. Sajnálom. Az nagy baj.
Gondolkozz, mi volt ami csak úgy - szinte értelmetlenül - megmosolyogtatott?
Én például nagyon szeretem nézni az emberek arcát, amikor figyelnek, koncentrálnak, dolgoznak, zenélnek. Olyan szép. Ez egy Flash Mob, a kedvenc műfajom, - figyeld meg az arcokat, ahogy meglepődve figyelni kezdenek, derű ébred a szívükben, világosság veszi körül az arcukat:
Hasonló gondokkal küzdök én is. Bipoláris zavarom van már évek óta és senki nem marad meg a közelemben. Már nem merek barátkozni. Bezárkóztam. Én is sokat gondolok arra, hogy itt a vége én ezt nem csinálom tovább...
28/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!