Most mit csináljak? Teljesen elszúrtam az életemet? Kétségbe vagyok esve, öngyilkosságon gondolkozom.

A Kérdező 48-as kommentjére reagálnék.

Egy ismerősöm is teljesen maga alatt volt, és egy pszichológus úgy rendbe szedte, hogy teljesen megváltozott a kiállása és a kisugárzása. Ez pedig hidd el, hogy döntő szempont, amikor valakivel találkozol és beszélgetsz vele. Ismered az energia-vámpír fogalmát? Az ilyen emberek társaságát senkinek nem kívánom: állandóan csak panaszkodik, semmi nem jó. Unokatesóm ilyen, és már lassan utálok vele találkozni, mert mindig úgy leszív az az 1-2 óra beszélgetés. Ha nem vagy elégedett magaddal, és olyan negatív véleménnyel vagy saját magadról, ahogy a kérdés alatti szövegben is leírtad, akkor te is energia-vámpírrá válsz. Csak nézd meg az utolsó mondatod: "De, hogy legyen valami pozitív tulajdonságom is leírva, 181 cm magas vagyok, es nem dohányzom." Ennyi a pozitív tulajdonságod? Biztos vagyok benne, hogy ennél jóval több van, kezdve azzal, hogy az írásstílusod alapján művelt embernek tűnsz.

Legyél tisztában saját magaddal és a saját értékeiddel - ez az élet minden területén kell, ebben egy pszichológus tud segíteni. Tud olyan gyakorlatokat mutatni, amik ebben előrevisznek. Egyébként meg most karácsony előtt szerintem nagyon sok jót lehet tenni, és a jócselekedetek mindig feltöltik az embert, pozitívabban szemléli a világot.

Nem kell feltétlen prostihoz rohanni.

Nézz körbe a vallásos lányok között, akik várnak az esküvőig.

Szerintem egy nőnek ha azt mondod 30 évesen, hogy szűz vagy, az ijesztő.

Szerintem sincs semmi gond veled az igénytelenségen kívül. Nekem rögtön a szép szemed tűnt fel a képedre nézve. Lehet, hogy benned már túl mély sebek vannak, és túlzottan negativ a jövőképed, ilyenkor nehezen fogadod a hasznos, segítő válaszokat, mert hát úccse’ sikerül, én már ilyen szerencsétlenség vagyok. Determinálod a jövőd, elhiteted magaddal, hogy ennek így kell lennie, megváltoztathatatlan. Kérlek, ezt engedd el. Képes vagy helyrehozni magadon külső segítség nélkül is.

Én a helyedben ezeket tenném: igen, egy havi fizetésem tuti rászánnám egy ruhatárcserére. Farmer, ing és egy lazán-elegáns cipőnek minden nőnek fennakad a szeme, ebben biztos lehetsz. És ettől nem ribnc vagy aranyásó, ebben a formádban én sem jönnék össze veled, mert én sokkal igényesebb vagyok, nyilván mindenki legalább a saját szintjén levő párt szeretne maga mellé- ezzel semmi baj nincs, igenis legyen elvárás. (Lehet lepontozni.)

Arcodra figyelj oda, gyomorforgató lenne, ha így próbálnál közeledni egy nő felé, vagy így jelennél meg egy randin. Reggel kb 3 percet vesz el az idődből, hogy rendbetedd.

Egy fodrászt mindenképp keress fel, latogasd is maximum havonta.

A hivatásossal kapcsolatban pedig igen, menj el. Nem mindegyik kankós, tripperes, és az sem biztos, hogy drogos. Vannak igazán igényes, értelmes lányok, persze picit többe kerülnek, de megéri. Hatalmas terhet vesz le a válladról, hogy nem vagy többé szűz. Az exem és a mostani párom is volt prostinál, bennem nem változott meg semmi. Mondd azt, hogy csak kiváncsi voltál milyen prostinál, ha úgy döntessz el akarod mondani a leendő barátnődnek ( pici homalyositas belefér, én azt gondolom.)

És végül, bízd el magad! Nem kell a többieknek látniuk, hogy rettegsz. Döntsd el, hogy sikerülni fog. Cselekedj úgy, mintha már 100. sikeres alkalommal mennél oda egy nőhöz. Beválik. Személyes példám, mikor másik országba költöztem, besültem néha az angollal. Irtó kellemetlen volt, bebeszéltem magamnak, hogy én nem tudok angolul és kész. Aztán kitaláltam, hogy legközelebb direkt én kezdeményezek beszélgetést, és úgy fogok tenni, mint aki tök jól vágja a nyelvet. Ezután nem volt problémám. Nyilván volt bennem tudás, csak elnyomta a félelmem. Benned is ott van a tudás. Csak tedd rendbe magad kívül, jönni fog vele a belső békéd, a gyarapodó pozitiv visszajelzések által. Tudom, hogy a nagyok épp fordítva mondják, de ez egy gyorsabb és hatékonyabb út, amire szükséged van.

Sok sikert neked!

30 éves szűzként mit lehet tenni mást, kedves utolsó?

Ilyenkor már olyan brutális lelki sérülések keletkeztek, olyan beidegződések, amelyeken csak súlyosbít ha be kell vallania a szüzességét.

Nekem érdekes módon minden ismerkedési és kapcsolatkísérletem emiatt fulladt be. Egy férfinak ez egy pszichológiai dolog.

Miután 25 felett végre elszántam magamat... utána képessé váltam az ismerkedésre, nőtt az önbizalmam. Igen kicsit homályosítom a tényeket azóta is, de ezt az elején kellett csak megtennem.

Ez szerintem megbocsájtható "hazugság", már ha az is.

Ne haragudj, nem olvastam el végig az egészet. De ha önbizalmad nincs, az önértékelésed rossz, azon lehet segíteni. És erre keresd a megoldást, ahelyett, hogy feladnád!

Nekem egyébként 35 éves korom után kezdett lenni sikerem a nőknél, bár még azóta se találtam meg, akit keresek...

Én nem tudom hogy egy ember hogy engedheti el így magát, a kilók gyorsan jönnek én azt értem , de mozogni kell.

Ne légy lusta...!!!!!

Én minden munkanap edzek és otthon, futni kint is lehet, nem szégyen.

Szed össze magad, csak a kezdet nehéz...::))

Az akcióterv:

- Elkezdeni edzeni. Először séta, futás. Intenzív szakaszos edzés tesz pl a legjobbat a szívnek. Bár fogyni inkább kardioval lehet... de érdemes választani egy sportot, amit szeretsz is csinálni.

Tudom szociofób embereknek ez iszonyú nehéz, mert emberekkel kell közösen sportolni. Én is utálok labdázni, meg más emberek izzadt testét bámulni...de vannak olyan sportok amit barátokkal lehet csinálni. Ja nincsenek barátaid.

Ez baj. Egy férfi számára kellenek barátok és kész. A szociofóbia ide vezet, hogy nem akarsz barátkozni, nem látod a barátság szépségeit.

Pedig a nők meghódításához először barátaidnak kell lennie. A barátságok kialakítása nélkül szerintem nehéz kapcsolatban lenni, mivel a legjobb barátodnak is kell lennie a lánynak.

Egy normális lelkileg ép embernek szüksége van barátokra, és a nődnek is barátnőkre. Egy férfi ne függjön állandóan a nőjén, hanem csináljon a barátaival is időnként valamit.

Fordított esetben én nehezen tudnám elfogadni, furcsállnám és nehezményezném hogy a barátnőmnek semmi szociális élete és nem is volt. Oké én is magamnak való vagyok, imádok egyedül lenni, de azért barátaim is vannak.

Jó ez egy nagyon nehéz dolog, mert 30 felett nehéz igaz barátokat szerezni. Kutatások szerint ilyenkor már mindenkinek megvan a maga társasága és az a kevés őszinte barátja. Innentől már tényleg nehéz életre szóló barátságokat kötni, de nem lehetetlen.

Nap mint nap ismerek meg új embereket, és alakulnak ki barátságok, társaságok.

Ehhez persze olyan munka, hobbik és életmód kell, nyitottnak lenni az emberek felé.

Lehetnek lány barátaid is, bár nem javaslom mert sok problémaforrás. Főleg ha belészeretsz...

Szóval mindenhol kell változtatnod, modernizálnod kell magadat életvitelben, stílusban, szociális érzékenységben...

Én nem vagyok ellene a hivatásosnak sem... Mit veszthetsz vele? Legalább láttál egy női testet... felmerted venni a kagylót, és beszéltél egy idegen csajjal, felkerested és huncutkodtatok egyet. Ezt nem sok 30 feletti szociofób csinálja meg, szóval ez egy lépés a bátorságod növelése felé. Kit érdekel mit mondanak az erkölcshuszárok, a tökéletes kis életükből. Az egész csajozás dolog erről szól. Tapasztalatot szerzel, keresel, csalódsz, kihevered, harcolsz, hódítasz. Ebbe simán belefér egy ilyen tapasztalatszerző kaland.

Nem egy unokáknak mesélős büszkeségtörténet, de jobb mint otthon recskázni a gyufában. Sokkal jobb... Utána legalább ez a része rendben lesz a dolgoknak, és nem fog kipukkadni a szemed, ha találkozol egy nővel. Rettenetesen megérzik azt az önbizalomhiányt, amit most sugárzol. Már a kétségbeesett karaktereidből is ez jön le.

"De ha önbizalmad nincs, az önértékelésed rossz, azon lehet segíteni."

Valóban? :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD