Most mit csináljak? Teljesen elszúrtam az életemet? Kétségbe vagyok esve, öngyilkosságon gondolkozom.

31 éves, szűz pasi vagyok, kis túlsúllyal, hatalmas gátlásokkal (talán még szociális fóbiám is van), barátok nélkül.

Szóval sem hosszú, sem pedig rövid kapcsolataim nem voltak még, pedig válogatós nem vagyok, csak régen (amikor még voltak) a randijaim katasztrofálisra sikeredtek, most már azok sincsenek. Önbizalmam és önértékelésem a mélyművelésű bányabéka feneke alatt, szóval élőben nem merek lányt megszólítani, munkahelyemen nincsenek sem lányok, sem korombeli kollégák (nagy állami cég), baráti társaságom nincs (régen elpárologtak mellőlem, illetve és őtőlük, ez is hosszú sztori), interneten, pedig a helyzet évről évre romlik és egyre reménytelenebb (öt-tíz éve még összejött egy-egy személyes találkozó, de azóta... kb. tavasszal leveleztem utoljára egy lánnyal, nem akartam azzal elrontani, hogy elsietem, hát nem beelőzött valaki...)

Most itt vagyok 31 évesen, es úgy érzem, hogy már kifutottam az időből, emiatt annyira kétségbe vagyok esve, hogy múlt éjszaka sírtam is és öngyilkos gondolataim is voltak. Megöregedni egyedül nem akarok, ezért, ha a 35. születésnapomon is egyedül leszek, aznap végzek magammal.

Szóval itt állok több olyan problémával, amik a lányok többségénél egyenként is kizáró ok, pedig nekem egyébként nincsenek is nagy igényeim, például tinderen (ott is próbálkozom) 10-ből 9 lányt jobbra húzok. Egyebkent meg, ha összejönnek egy olyan lánnyal, aki nem tetszik, az senkinek sem lenne jó, sem nekem, sem a lánynak (azzal, hogy kvázi átverném).

Most lehetne egyébként mondani, hogy például menjek oda az utcán 500 lányhoz, abból 499 el fog utasítani, es csak az utolsó fog szóba állni velem, de a jelenlegi lelkiállapotomat nezve annyira felek a visszautasításoktól, hogy kb. 3-4 nem után, olyan módosult tudatállapotba kerülnék, hogy egyből rohannék az első száguldó busz, vagy kamion alá.

Az meg hogy hazudjak a lánynak a múltamról, az nálam nem játszik, ahhoz túlságosan is létezi a gerincem, hogy én egy lányt megpróbáljak átverni (úgy is kiderülne). Még középiskolában (utolsó 2 évben) bele voltam esve egy alacsony, vörös kiscsajba, de nem beszéltem neki erről, mert nem akartam belerondítani a párkapcsolatába, valamint túl jó volt a kapcsolatom vele, és a barátjával is. Végül úgy sikerült évek alatt elfelejtenem őt, hogy megszakítottam vele (velük) minden kapcsolatomat.

De, hogy legyen valami pozitív tulajdonságom is leírva, 181 cm magas vagyok, es nem dohányzom.