Miért elfogadott az, hogy egy nő lehet bunkó egy férfival míg fordítva nem?

Mégis, ezt hol hallottad, hogy ez elfogadott?

Várj, kitalálom, ugye itt olvastad valahol? :D

Így van egyiknek sem kellene elfogadottnak lennie, de nem is elfogadott. Egy ember ne legyen bunkó egy másik emberrel.

A gyakorit meg nem szabad alapul venni, hála istennek a valóság nagyon nem ilyen...

Szerintem az ismerkedes kezdeti szakaszaban a nok sokkal bunkobbak, ne csinaljunk ugy mint ha ez nem igy lenne.

Tobb lehetosegbol valogathanak, s ez sok esetben ahhoz vezet, hogy flegmak lesznek, s bunkoznak.

A parkapcsolatban viszont a ferfiak szoktak bunkobbak lenni, mivel ugy erzik a nehezebb reszen tul vannak, s egyre tobbet engednek meg maguknak.

Senkinek, senkivel szemben nem elfogadott. Csak az a baj, hogy a férfiak egy része hajlamos megalázkodni, meg mindent lenyelni, mert azt hiszik, hogy ha kiállnának magukért vagy kikérnék maguknak a nők viselkedését, magányra lennének ítélve. Ijesztően gyakori, hogy a férfiak behódolnak, és es sem vonzó, sem sikeres taktika nem lesz.

A nők valamelyest "függetlenebbek" ebből a szempontból, az értelmesebbje legalábbis könnyen kötelet old, ha valaki alpárian viselkedik vele, és nem érzi úgy, hogy a párkeresés a folyamatos tűrésről és meglkuvásról szól. A normális férfiak is tudnak választani (!) ráfanyarodás helyett és könnyen lekoptatják azt a nőt, aki tiszteletlen velük. Azt viszont tegyük hozzá, hogy a férfiak közeledése sokszor annyira pofátlan és szemérmetlen, hogy néha tényleg nem akadnak le egy nőről, ha az csak szépen utasítja őket vissza. Nekem is volt, hogy egyetlen észérvem és illedelmes elutasításom sem ért célt, még mindig úgy gondolta az "úriember", hogy értem küzdeni kell, holott ennek halvány jelét nem adtam. Egy férfivel ritkán ennyire erőszakosak a nők akarata ellenére...