Régen miért volt elfogadott, ha egy férfi a szüleivel lakott még?

Apám (már nyugdíjas) munkásszállón lakott, amikor megismerte anyámat, a szüleit meg segítette a fizetéséből. Mikor régen? Anyai nagyapám csak azért élt a szülői házban, mert ő örökölte a házat egyetlen fiúgyerekként, a lánytestvérei mind férjhez mentek és úgy költöztek el.

De azért tudod, van különbség az olyan ember között, aki indokoltan él a szüleivel, mert pl. gyűjt saját lakásra (vagy a - leendő - párjával közös lakásra), vagy ápolja az idős, beteg szüleit, vagy egy többgenerációs házban élnek egyébként külön lakrészben, meg van különbség aközött, akinek egyszerűen csak így kényelmes és fényesre van nyalva a popsija a szülei által.

#6

Azért kíváncsi lennék, hogyan vegyen lakást egy fiatal a mai "fényes" fizetésekből. Apámék idejében könnyű volt. Kedvezményes állami lakáshitel fix törlesztővel, panelprogram meg ilyenek...

# 7: Senki nem várja el a saját lakást, a kérdésben is albérlet szerepelt.

Amikor a párommal összejöttem, ő albiban lakott, több száz km-re a szülői háztól. Jópár éve elköltözött otthonról, mikor egyetemre ment (kolesz, utána albérlet).

És lehet azzal jönni, hogy jaj, drága fenntartani, DE: pontosan ugyanannyiból jön ki a közös életünk rá eső része az én, saját tulajdonú ingatlanomban, mint amennyibe neki egy hónapban az önállóság került. Ha ezt nem lett volna képes megteremteni, akkor összeköltözés után én tarthatnám el...