Miért nézik le ennyire a bolti eladókat a férfiak?

Semmi nem derült ki a kérdésről, hogy ez miben nyilvánul meg, de sebaj.

Nem nézem le a bolti eladókat. De nem is keresem kifejezetten a társaságukat. Egy másik társadalmi csoport, és hacsak véletlen nincs köztünk valami különös megmagyarázhatatlan vonzalom (előfordult, sokáig volt takarítónő barátnőm miközben én nem is az átlagos mérnök, cégvezető vagyok), akkor ufók vagyunk egymás számára. Nem értjük egymás gondolatait, szavait, mert más környezetben más tapasztalatokat szereztünk. Emiatt minél idősebbek vagyunk annál jobban látszik a különbség. Nem csak arról van szó, hogy az eladó megy az én agyamra, hanem hogy én is az ő agyára megyek. Kölcsönös.

Most nyílt egy Lidl a munkahelyem mellett, az egyik eladó lányról nem bírom levenni a szemem.

Nem hiszem, hogy lenézésből csinálom.

Nekem az jut eszembe a kérdésről, hogy igaza lehetett annak, aki azt mondta, hogy pszichológus hallgatónak azok jelentkeznek, akik nem tudnak megbirkózni a sajt problémáikkal.

Egy teljesen, és igazságtalanul általánosító kérdés egy frusztrált embertől, akinek nincs protekciója.

Nem néz le téged mindenki, lehet olyan, aki igen. Azzal ne foglalkozz és szedd össze magad!

Ahogy valamelyik válaszoló is írta: pont fordítva szokott lenni. Én árufeltöltő vagyok, többet keresek, mint a könyvtárosi meg adminisztrátori meg hasonló munkakörökben dolgozó ismerőseim, sőt még szeretem is csinálni - mégis azt érzem, hogy a társadalom semmibe vesz.

Különben ez pesti berögződés, ahogy észleltem. Akik az ország keleti részében élnek, azok tudják, hogy itt lószar sincsen betanított munkán kívül (ha mégis, az, ahogyan írtad is, protekciósoknak van fenntartva), és ennek megfelelően is gondolkoznak; ezzel szemben a fővárosiak mindent IS akarnak, és mindent is AZONNAL akarnak. Nekem is van diplomám, de itt sem tudok vele mit kezdeni, hiába megyeszékhely.

Na, lényeg a lényeg: értelmes ember nem nézi le az embertársát a munkája miatt, amíg nem illegális ügyletekből veszi a kenyeret.