Számotokra mennyire volt sokkoló, amikor már felnőttként megtapasztaltátok hogy ugyanúgy a külsőségről szól az ismerkedés mint tinikorban?

Akik azt mondják, hogy ~25 éves kortól nem a külső minden, azok mivel magyarázzák, hogy amikor OKCupidon 90% fölötti (!!!) matcheknek írok, tehát azoknak, akikkel mint két tojás, olyanok vagyunk, még ők se válaszolnak? Itt aztán végképp ki van zárva a személyiségbeli eltérés, az érdeklődési körök is valamennyire stimmelnek, és papír szerint intelligens, elméletileg érett nőkről van szó. Nyilván nem egy sziamizut írok, szóval a nyitással sincs hiba, egyből lejön, hogy elolvastam a bemutatkozást (ja igen, ezen az oldalon legalább erre veszi a fáradságot a legtöbb jelentkező). Most persze azon is el lehet filózni, hogy milyen személyiségre vall, ha valaki még 25 éves korában is a mindent elsöprő szerelemre és a fehér lovon ülő hercegre vár, de az nem segít rajtam.

Különben nem is az, hogy lesokkol, hanem kiábrándít, elszomorít és már 24 évesen egzisztenciális depressziótól és kiégéstől szenvedek és már kezd beállni a kapuzárási pánik az érdektelenséggel, a merevedési zavarokkal, a jövőmre nézve nulla tervvel és ott tartok, hogy diplomával árufeltöltő vagyok nettó 120-ért, és tökéletesen elégedett vagyok vele. 18 évesen is tisztában voltam azzal, hogy nem vagyok jóképű gyerek, de azt hittem, ez csak tinikorban számít a lányok 100%-ának. Arra egyáltalán nem gondoltam, hogy az ő 99%-uk 6-8 évvel később sem fog ebből kinőni, én pedig 6-8 évvel később is magányos (és nem utolsó sorban szűz) maradok.

Ja és még valami: én is visszatérő vendég vagyok, mint a kérdés kiírója. Én bannolva nem lettem, de úgy 3 éve kerültem ide. Azért jöttem, hogy sikersztorikat olvassak, hogy motiváljanak és elhiggyem, hogy nekem se fellegzett még be. Aztán fejbe vágott a valóság, kezdem elhinni, hogy az itteni sztorik az örökszűz férfiakról és a 26 évesen egy 15 éves szintjén gondolkodó, külső- és pénzcentrikus nőkről mennyire valósak. Persze itt a leugatóbrigád, aki folyton elmondja, hogy a fejekben van a hiba, de annyira szeretnék cserélni az ilyen nagy pofájú szépfiúkkal csak egyetlen napra. Ők megtapasztalnák, hogy milyen egy ilyen testbe zárva élni, én meg talán 24 órára boldog és motivált lennék.

@25

Ha ez nekem szólt, akkor köszi, most ezzel aztán igazán felvidítottál! Magyarán továbbra is fölösleges reménykednem, és továbbra is spammelhetem a leveleket tonnaszámra, amire esetleg félévente jön majd egy válasz... kurvа jó, tényleg előrébb vagyok.

#21

Hát, talán annyira nem, csak mindenkivel megmarad az a "távoli ismerettség" ami olyan, hogyha többet nem beszélnénk, elfelejtenének. Hogyan csinálják ezt mások, hogy őket megkedvelik jobban? Tényleg nem tudom.

Napi 200 emberrel kerülök kontaktusba, mégsem beszélek komolyabban senkivel egész nap. Úgy érzem depresszív vagyok, mert megint 10 órákat alszom naponta.

" hiszen sokszor gyereket is kell tudni felnevelni"

Ezt normális setben két ember teremti nem egyedül az egyik. Sokan élnek ebben a felfogásban, hogy "akkor csak egy fizetés lesz"... És sokan nem tesznek ilyen célra félre még korábban, pedig akkor két fizetésből félre lehet tenni annyit, ami pótolja majd az otthonmaradó szülő (általában az anya) kieső fizetését.

De nem, addig "kőccsük amit lehet" aztán jön a kopp és menjen csak pluszmunkára a másik. Ezt hívják felelőtlen gyerekvállalásnak. Sajnos a lumpenprolik kedvence ez.