Számotokra mennyire volt sokkoló, amikor már felnőttként megtapasztaltátok hogy ugyanúgy a külsőségről szól az ismerkedés mint tinikorban?

Te a csendes farkaskutya vagy!

Nekem nem volt sokkoló, mert nem így tapasztalom.

Sajnos az életben minden a külsőségekről szól. Kissé undorodom is már az emberi fajtól emiatt, undorítóak ilyen téren. Sajnos az öreg Shakespeare-nek igaza volt...

Engem utál és utálni is fog szinte mindenki, csupán felületes ismerettségeim vannak/leszne és még aki "kedvel" az sem kedvel.

Sajnos nem találtam meg a neten azt a jelenetet ami a helyzetemhez illik, de ha láttátok anno a "Mr.Bean" sorozatból azt a részt mikor "randizik" és utána megy haza a TV kirakat előtt... Tudjátok mikor odaér minden adás elmegy, de miután elmegy visszajön az összes... Na ez vagyok én is.

Be is kellene állítanom a telefonomra az "Ecce homo Qui est faba..." Imádom a zenéjét, annyira jól eltalálja ezt a "reménytelenül a világ ellen" hangulatot.

Esküszöm 0:54-nél annyira kifejező ez a nóta, de kizárólag a TV-s jelenet után:

https://www.youtube.com/watch?v=pzGimN2H2oQ

Lehet ezt ragozni, a szexuális vonzalom mindig a fizikai testen alapszik. Ha az jó vagy "elfogadható", akkor menni fog, ha nem, nem. Általában a külsőt látjuk meg, és nincs annyi idő, ahány ember, hogy mindenkit megnézzünk magunknak, hogy ő a kevésbé előnyös külsejével produkál-e egy olyan belsőt, ami alkalmas számunkra egy párkapcsolathoz. Emiatt élveznek előnyt a külsőre vonzóbbak, és ezért véletlenszerű, mikor egy ismeretségi körben vagy hasonló helyen van esélye a másik belsőjét is megmutatni, ami formál valamennyit az első benyomás által kialakított összképen. Viszont direktben ismerkedni így nem lehet, mert ezer év lenne.

Más kérdés, hogy ha valaki átmegy az első szűrőn ismerkedésnél (azaz a külsőn), akkor hogy alakul a folytatás. A fiatalabbak még nem gondolkodnak hosszú távban, akkor sem feltétlen, ha párkapcsolatról van szó. Tiniként nem mérik fel, hogy a másik milyen apa/anya lesz, hogy fognak együtt élni, csak annyi, hogy jól néz ki, és jófej-e. Felnőttként a családalapításra/elköteleződésre való vágy (ami abból is jön, hogy az ember kikerül a szülői fészekből, és nem onnan kap szeretetet, támogatást, hanem a kortársaktól, illetve neki kell magát eltartani) és a fiatalabb szerelmek okozta csalódások miatt már több faktor bejön, ami mellett a külső veszít a jelentőségéből. Ilyen a felelősségvállalás, az elköteleződésre való képesség, az önfenntartás, egy stabil értékrend, jövőkép, mert valljuk be, valaki szép, szép, jófej, de ez már nem elég az örömhöz, ha az egészet beárnyékolja az az egzisztenciális félelem, ami a másik labilitásából, aggresszivitásából, határozatlanságából, cselekvésképtelenségéből vagy bármi hasonlóból bejön a te életedbe is, és megmérgezi azt... Ilyenkor IS számít a külső, ezt nem tagadom, de fiatalabban az ember szerintem több mocskot elnéz a másiknak mellé. Én sem vagyok idős, csak már nem kamasz, és érzem magamon, hogy ami anno nem érdekelt, mint szempont, mert bánom is én, hogy mit dolgozik a másik meg akar-e gyereket, meg mennyire okos, amiatt ma már gond nélkül kiselejtezek egy embert a lehetséges partnerek közül...

Tehát te csak jellemet, a humort és a személyiséget nézed? Ez alapján mész oda a lányokhoz?

Nem gond, ha csúnya, ha kövér, ha tíz évvel idősebb, ha sánta, ha fogatlan, csak a belső értékeit nézed?

Nem.

Akkor hallgass.