Férfiak, ti kezdenétek komoly kapcsolatot olyan nővel akinek van gyermeke (i), úgy, hogy nektek nincs saját?

#30

Ezzel is csak az bizonyítottad, hogy 5 év után naivan felcsináltattad magad és még büszke is vagy rá.

Nevetséges!

#33

Nem kellett volna fiatalon, egy aránylag friss kapcsolatba, biztos anyagi háttér és tartalék nélkül ráerőltetni egy gyereket.

Ne mondd már nekem, hogy minden adott volt. Együtt vagy valakivel 3 évig, aztán jöhet is a gyerek?

Ugyanolyan naiv, fiatal kis fruska vagy, mint akiket leírtál és kioktattál.

Csak az a baj, hogy nem is tanultál belőle semmit és még büszke is vagy magadra.

Csak a szerencsétlen gyerekedet sajnálom, hogy ilyen buta anyja van.

De, minden jót kívánok a picurnak és, hogy legalább észben, az apjára üssön, ha már anyja ennyire buta.

Szerintem egy 5 év "alatti" kapcsolatban korai a gyerekvállalás. 2-3 év kell ahhoz, hogy normálisan kiismerd a másikat, megtapasztald minden szituációban, élethelyzetben stb. Utána jöhet szerintem az, hogy eljegyzés, esküvő, alapok megteremtése ( ha még nincs túl sok) és közös lábra helyezése, majd "gyermektervezés".

Persze egy 30-as korosztályban lévő nőnél elfogadható ez hamarabb, mert ott már fel van nőve agyilag, tudja mit akar, merre tart stb. De egy fiatal 20 év körüli párnál felelőtlenség, hiszen még nincs teljesen kialakult személyiség. És persze, értem, hogy azt gondolják sokan, hogy de igen, meg hogy egy 24 körüli srác is már férfi, de nem. Közel sem. Egyértelműen még változások állhatnak be könnyen az életében. ( Persze ez sem mindenkire igaz, csak általánosan írom. )

Na de ha ezeknek a feltételeknek megfelelt a dolog, és így alakult, akkor elfogadom, de ezt látni lehet a nő és a gyerek korából, és gondolkodásából.

Amikor 20-24 éves lányok mondják, hogy szerelmesek voltak, meg hogy hosszú kapcsolat volt, akkor viszont szerintem jogosan mondom, hogy okcső.

És igen, lehet gyerekesen gondolom még 27 évesen, és biztos máshogy fogom majd harminc x évesen, de jelen pillanatban nem a harmincas nők az ideáljaim.

Nem. Fiatal vagyok, nem érzem magamat készen arra még sem lelkileg, sem anyagilag, hogy szülő legyek, még a saját gyerekemé sem, nemhogy egy idegen emberét. Én ha fiatalként oda jutok, hogy családot szeretnék, akkor saját gyereket szeretnék olyannal, akinek nincs még gyereke. Az már csak hab a tortán, hogy egy ilyen esetben az ex is rendesen befigyel, látogatja a gyereket, az anyuka is találkozik vele, ki tudja, mikor fognak újra összejönni. A másik, hogy nem akarnék olyan párt, aki ilyen felelőtlen volt, sajnálom, ez van.

Minek legyek balek, ha ismerkedhetek hozzam hasonló, gyerektelenekkel is, akikkel tiszta lappal tudunk majd indítani családalapításkor?