Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Érdemes úgy küzdeni, hogy tudod, hogy szinte minden korodbeli nő kapcsolatban él?
Az utóbbi időben történt beszélgetéseim (kollégák, levelezések), alapján látom ezt, hogy szinte minden nő kapcsolatban él már az én koromban (24-26) és szinte reménytelen a helyzet.
Én magam jelenleg igyekszem előrébb jutni az életben, diétázom és edzésekre járok (az utam harmadánál járok, fogytam már egy jelentősebbet, de még hátravan a duplája), dolgozom és takarékoskodom, hogy a jövőben olyan dolgot tanulhassak, amivel több pénzt keresek majd és jobban élvezem a dolgot.
Viszont, közben látom amit látok, napi szinten beszélgetek nőkkel (nem ismerkedés jellegűen) és eddig mindegyik kapcsolatban élt. Ez a tudat pedig szörnyű, hogy hiába érek el bármit, a dolog amúgy akkor is esélytelen lesz, mert egyszerűen nem maradt senki egyedül, talán csak azok akikkel valami valóban nagy probléma van (almaszedés, mint karriercsúcs, Zámbó Árpi arc, agresszió stb.) és így nem tudom mennyire van értelme küzdeni az életben, ha csak annyi változik, hogy akkor majd izmosabban, jobb ruhákban, drágább díszletek között érzem a magány jeges ölelését.
Kilátástalan. Ha az utcán végigmegyek, szembejön 50 korombeli (24-26 körüli), nő akkor szinte biztosra vehető, hogy ebből legalább 40 kapcsolatban él, 5 szélsőségesen csúnya/problémás és marad talán 5 akik nem, de ezt nem lehet megállapítani.
Bár a téma csak fél év múlva lesz aktuális, fogalmam sincs, hol találkozhatnék olyanokkal akik szintén magányosak, és vajon elfogadják-e az olyan kompromisszumokat, mint az egyenlőre szerény életmód, az a tény hogy még mindig itthon élek (bár ha összejövünk van alternatíva) és hogy kevés programot lehet csinálni a szerény életmód miatt (ha én fizetem az egészet, akkor havi 1 közepes (és talán még egy 1 olcsó ha belefér), ha felesben akkor 2 közepes árfekvésű program).
Élnek még magányos (és nem súlyosan problémás) 24-26 körüli nők? Sajnos a 28-29 utáni elvált, kisgyermekes, őrült exférjes, adósságokkal terhelt nők, számomra nem igazán lehetőség, mivel én nem egy pótapa vagy kényszercsaládfő szeretnék lenni "jobb híján" és háttérbe szorítva a romantikát, intimitást, szerelmet, mert ő inkább keres apát a gyerekének meg családfőt aki viszonylag jól keres (akkorra 28 leszek)
Jelenleg még nem baj ez, most még visz a lelkesedés a jövőbeli céljaim miatt, de akkor leszek bajban, ha ezek eltűnnek (elérem őket) és marad a magány, hiába minden és lassan elmúlok harminc, harmincöt, negyven és utána már végképp reménytelen. Picit szégyellem bevallani, de hiányzik az ilyesmi az életemből, most még elismerem, hogy okkal hiányzik, de ha elérem a célokat (vagyis egy részüket), akkor sem tudom merre induljak majd, hogy csinálják ezt mások, merre lehet találni magányos korombelieket (24-26 lehetőleg kisgyermek és agresszív exférj nélkül), az online felület alkalmas erre? (Sokan szidják az ilyen oldalakat, hogy ott sincs senki, sokan csak szórakoznak, úgysem írnak vissza stb.)
Kissé megtörik bennem a lelkesedés ezzel a tudattal, hogy mindegy mit teszek, ez már veszett seprű nyele.
#harminckettő
Én egy falusias városban élek, rémesek a demográfiai viszonyok, alig van fiatal a városban, pedig kb. 10000 fős városka, de a többség nyugdíjas, a fiatalok többsége pedig roma vagy lumpenproli. Az internet talán ahol lehetne ismerkedni, de azt meg úgy szidja mindenki, hogy lassan kénytelen vagyok hinni nekik.
Nem tudom, szeretném azt hinni, hogy a küzdésnek meglesz az eredménye pár év múlva és érezhetem még azt, amire vágyom.
#harmincegy
Értem ezt, és sajnos át tudom érezni. Én pedig negatív vagyok, mert eddig smmi nem történt ami a pozitívságra adott volna okot. Ritka a jó időszak az életemben, azokat sírom vissza, mert tudom, hogy nem nagyon lesz többé ilyen.
És ott vannak még az álmok amik éjjel kínoznak, majdnem minden éjjel vagy megint van saját fürdőkádam, vagy szerelembe esek (nem szex, csak szerelem és ölelkezés), vagy megszűntek azok a gondok amik bántanak. Aztán felébredni...
Nem sírtam ma, de olyan minta egész nap sírtam volna. Fura érzés.
Érzelemre vágysz, de itt keseregsz a gyakori kérdések előtt, mert olyan jó érzés, hogy itt legalább kommunikálnak veled normális vagy kevésbé normális alakok, mert a való életben a szűklátókör miatt nem találsz senkit, aki neked megfelelne.
Vicces egyébként ez a szituáció. 22 éves nő/lány vagyok, nyilván nem a te általad preferált korosztályból és fiatal is vagyok az ilyen témákhoz, de próbálom neked megvilágítani egy kicsit a másik oldalt is, ha nem bánod.
A koromat már tudod, ennyi idősen nem volt még tulajdonképpen senkim, de nem frusztráltan élem meg a helyzetet, részben az én döntésem is. (most jöhetnek a biztos ronda vagy és ezért nem kellesz senkinek válaszok. nem feltétlenül erről van szó)
Annyi a különbség köztünk, hogy én nem elvakultan és felszínességre, hazugságokra alapozott célokra tűzve élem az életem.
Azért eddzek, mert úgy gondolom, hogy ez nekem jó és ezáltal boldogabb leszek. Én, nem a jövőbeli pasim, akinek így jobban fogok tetszeni. Hazugság lenne azt állítani, hogy nem, mert nyilván egy vékony és kicsit sem hájat nőt többre értékelnek a férfiak ugye.
Dolgozok, tanulok, azért, hogy elérjem a céljaimat. A céljaimat. A sajátjaimat. Nem azokat, amitől azt érzem, hogy jobban fognak majd x év múlva vonzani akárkit is.
Ha csak azért csinálnék bármit, hogy a végén egy normális kapcsolatom legyen, akkor az már régen rossz dolog, és nem is lenne értelme csinálni semmit ezzel a felfogással...
Kellenek a célok, de csak magad miatt. Ne más miatt változz meg. Az ok-okozat és a cél dolgokon gondolkozz el egy kicsit.
Bármikor, bármilyen tevékenység közben találkozhatsz azzal a valakivel, akit keresel. Nem kell ehhez x év és karrier meg luxuskocsi kacsalábon forgó palotával. Kivéve, ha olyan nőre vágysz, akinek az kell, mert akkor sok sikert.
Azt írod, érzelmekre vágysz, de úgy látom, hogy teljes mértékben elzárod magad a lehetőségtől, hogy megtaláld. Feltételeket szabtál magadnak és kizársz lehetőségeket, amiben kicsit is ott lehetne a megoldásod... (itt nem a gyerektelenségre gondolok leginkább, hanem az egész írásodra)
Visszatérve az eredeti kérdésedre; ha nem érdemes, akkor mit teszel? Semmit?
Szerintem ne gondold túl, élj, élvezd az életet és ne legyen megkeseredett hozzáállásod a dolgokhoz, mert akkor tényleg nincs semmi értelme. És akkor nem azért nem fogsz kapcsolatot találni, mert nem építetted fel magad, hanem a viselkedésed miatt.
Én hiszek abban, hogy bármikor találkozhatsz valakivel, aki hozzád illik, nem kell a savanyú gondolatokkal elüldözni. Persze én még fiatal vagyok és naiv, csalódásoktól mentes élettel; gondolhatjátok ezt is, de ez esetben ezt mind leírni felesleges volt. :)
Kedves kérdező! Valamilyen szinten át tudom érezni a gondjaid, épp ezért adok néhány jó tanácsot.
- Ne görcsölj rá a dologra, mert fordított hatást érsz el, annál kevésbé leszel magabiztos, minél jobban város a nőt és pörögsz ezeken a félelmeiden hogy már mindenki foglalt.
- Ez csak tipp, saját döntésed, nem szólhatok bele. Nem csak saját korosztály létezik. Már 4-5-6 évvel fiatalabb nők között is RENGETEG éretten gondolkodó, igazi belevaló csaj van!
- Ne így gondolkodj, hogy ezt is azt is megteszek a sikerért. MAGADÉRT tett. TE érezd magad jobban mozgástól, fogyástól, a te malmodra hajtsa vizet a tanulmányi / szakmai előremenetel stb.
- Online valóban elég bajos a dolog, volt részem benne, de embere válogatja, számomra nem sok értelme van.
Ennyi így első blikkre, átérzem egyébként én most válás után voltam hasonló cipőben, de már kezdenek alakulni a dolgok. (28/F)
Nagyon jó kérdést tettél fel:)! Csak a fő kérdésre válaszok:
Egyáltalán nem érdemes.
Rengetegszer van az, hogy vagy már túl van az X. kapcsolatán, vagy épp kapcsolatban van a nő, abban is egy meghatározhatatlan viszonyban, mert se nem mingli-, se nem élettársi-, se nem barátiban van, hanem egy katyvaszban.
Nem, nem érdemes küzdeni, jobban mondva nem kell küzdeni. Nem egy boksz ringben vagy, hogy küzdened kellene.
Az általad felsorolt célokra, amik amúgy szuperek, saját magad miatt törekedj, ne másnak akarj megfelelni velük, mert akkor csak egy rossz szájízű, görcsös erőlködés lesz az egész és még akkor sem feltétlenül fogod magad jól érezni tőlük, ha elérted őket.
Csakis magad miatt tedd, akkor jól fogod érezni magad a bőrödben, ez rögtön meg fog látszani a kisugárzásodon és az önbizalmadon. Egyből vonzóbb leszel az emberek, így a nők számára is.
Amúgy a 27 éveseket miért zártad ki? 24-26 oké, 28-29 nem oké, és hol vannak a 27 évesek?
27N :D
#harminckilenc
Jó, ezek csak hasraütésszerű életkorok voltak amúgy. Kezdem érteni amire gondolsz és írtak még páran, hogy a probléma gyökere a negatív bállítottság és a rossz kisugárzás és nem attól lesz jobb, ha jobb lesz, hogy ezeket elérem, hanem ha elérem és örülök neki, akkor változik majd a hozzáállásom és a kisugárzásom is. Remélem igen.
És remélem lesznek akkor is egyedül átlagos/csinos korombeli nők (és igen, jöhet a kövezés, de kisgyerek és megszállott/psycho exférj nélkül - sima exférj belefér, max. nem leszünk jóban)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!