Férfiak, van köztetek olyan, aki lelkizős típusnak tartja magát és kapcsolatban rendszeresen igénye is van az ilyesmire?

hát én ezt nevezem kapcsolatnak/szerelemnek/társas életnek

nem a szexxel kell mindent megoldani, az azon kívüli idő legalább olyan fontos

de én meg ilyen nőt nem lelek uh gatter..

Normális kapcsolat elemének tartom ha a pár mindkét tagja szeretne a másiknak beszélni magáról, tud is beszélni magáról, és meg is hallgatja a másik.

Enélkül nem is tudom hogy hogyan lehet együtt lenni bárkivel. Kvázi nem ismerem azt, aki nem beszél nekem az érzelmeiről, belső állapotáról.

Szerintem ennek természetes dolognak kéne lennie egy párkapcsolatban. Semmit nem ér az egész, ha nem tudok vele órákat beszélgetni a világ nagy dolgairól, vagy az érzéseimről. Eleve minden probléma megoldásának is ez az alapja. Ahol a felek nem tudnak kommunikálni az érzéseikről, vagy nem tudják a másikat beengedni a lelki dolgaikba, az a kapcsolat halálra van ítélve.

Párommal nem vagyunk kifejezetten lelkizős típusok, mégis gyakoriak az ilyen beszélgetések. A hétvégéink azzal telnek, hogy kiülünk kettesben sörözni, és ilyenekről beszélgetünk. Aminek már kevésbé örülök, hogy csak velem beszéli meg ezeket, én viszont nem fogom senkinek tovább adni, ezért gyakran nehéz elviselni, mikor szidják valamiért. Mert nem tudják, hogy éppen lelkileg nincs jól, vagy valami rossz történt vele azért ilyen.