Egy ilyen kijelentés a pasi részéről? Miért nézi így le a nőket?

Ez egy általános megállapítás volt, amit te személyre szólóan értelmeztél = félreértetted.

Szerintem nehéz abba belekötni, hogy nem fog senkit fontosabbnak tartani saját magánál. A legtöbb ember így gondolkodik, nemtől függetlenül.

Veled van gond, nem vele!

Ha egyszer már kiábrándult belőled akkor igen, rád célzott valószínű, de OKKAL!

Hát egyszer már te csalódást okoztál neki, most neked kéne felé nyitni szerintem is. Most még egyszer pofára essen? Az senkinek nem hiányzik, egyszer már mással jöttél össze, én teljesen megértem ezek után a véleményét.

El kell jutni egy szintre, hogy képes legyél arra, hogy felvállalj egy párkapcsolatot. Ezt most fejben értem és nem külső meg egyebek.

Anyám pl férfi gyülölő volt sokáig. És mindig a rossz példákkal találkozott. De amikor túl tudott lépni ezen, igaz közel az 50-hez, de egyből lett szerető párja.

Én nem tamádnék egy férfit aki nőgyülölő, mert ez csak táp a hipotézisére. Az meg nem segít rajtatok.

A másik, pedig hogy ezzel az egóskodással sem mentek semmire. Ha ő ilyen te is olyan leszel... durcizhatok, de ez inkább vicces mint komoly probléma.

Mindenesetre én személy szerint sem ellenséges nem lennék vele (akkor sem ha nem értek vele egyet) és az egydzemélyes megmentő szerepét sem választanám. Kb mindkettő csak ront a helyzeten.

Egy semleges hozzáálásra rendezkednék be. Neki ha nagyon rossz lesz úgy is felismeri, hogy ez nem hozzáállás a dolgokhoz és idővel úgy is változik. Másfelől a felismerésért magának kell megdolgozni nem lehet sürgetni.

De ha van egy nő, aki nem interraktálódik vele, és asszisztál a hülyeségéhez, megváltoztathatja a dolgokról alkotott elképzelését.

Okos srác, aki talán sokat csalódott. Nőként én is így fogom fel a helyzetet. Egy ember sem ér nekem annyit, hogy feldobjam érte a céljaimat. És rég hiba, ha valaki azt kéri, hogy bármit, ami nekem kedves, vagy fontos, fel kell dobnom érte, vagy hanyagolnom kell miatta. Majd akkor lehet szó önfeláldozásról mértékkel (elvégre a gyerekvállalás is az, és az összeköltözés is), ha lehúzott mellettem jó pár évet, és bebizonyította, hogy nem fog szarban hagyni, nem kell miatta semmit feladnom, hanem támogat mindabban, amit szeretnék.

Sosem vártam, hogy egy férfi megtegyen értem valamit, ami őt hátrányosabb helyzetbe juttatja. És undorodom attól, aki ezt elvárja. Van okom rá, konkrétan a volt párom miatt vághattam ki kis híján rengeteg fontos dolgot (munka, barátok, sport) a kukába, mert akkor még naivan őt helyeztem a kötelesség és a rutin elé, és "majd együtt megoldjuk alapon" majdnem elengedtem mindazt, ami egyedül viszont nélkülözhetetlen az életemben. Most ilyen nem lesz. Most már akkor érek rá a másikra, ha a kötelező köröket lefutottam, és ha nem más rovására megy a kapcsolatunk. És hallani sem akarok hisztiről azért, mert a barátaimmal akarok találkozni, edzeni szeretnék, vagy épp dolgoznom kell. Rettentően önző hozzáállás, hogy valaki ezért vinnyog a másiknak, miközben az így is fényesre nyalja a valagát, és annyit találkozik vele, amennyi csak jólesik. Nem vagyok munkamániás vagy mit tudom én, de tartsa már tiszteletben mindenki, hogy a párja életébe (ha az addig is jól működött) legfeljebb beleilleni fog az övé (és fordítva), nem helyet erőszakol magának benne, és felborogatni a rendet.

Mondd, hogy csak egy gyerek vagy. :D

Az egészséges hozzáállás az, amit ő mond. Az már más, hogy nagyon hangoztatja esetleg. Sok nő meg behódoló típus, akkor most az is baj?

Ő csak úgy viselkedett, ahogy kell, ellenben te meg egy 14 éves, tinidrámázó lány szintjén.

"Én meg úgy vagyok vele, hogy jólvan majd ezekután pont én fogok neki könyörögni? Ha ennyire lenézi a nőket meg magát mindnél feljebb valónak tartja akkor nem is kell ez a pasi..."

Akkor minek írtad ki ezt a kérdést?