Sokan miért bagatelizálják el a férfiak társkeresési problémáját?

Persze olyanok mondjak ezeket akiknek van parjuk vagy volt egy csomo. Vagy szerezhetnenek ha akarnanak. Viszont nagyon sokat keptelenek ra kulonbozo okok miatt. Az elobb irt ki egy srac egy kerdest, hogy meg akar halni mert mar annyira hianyzik neki a szeretet/intimitas stb. Szerintetek ez normalis? Belegondolt mar valaki milyen lehet neki? Mennyire rossz egyedul lenni?

Akik meg ezzel arcodkodnak, hogy "hat de en is egyedul vagyok nincs szuksegem senkire es jol elvagyok" de ok onkent vallaltak ezt vagy nem is zavarja oket. De a legtobb ember tarsra vagyik a legjobban. Tudjatok, nem a penz a fontos meg a karrier (persze a kapitalizmusban igen) hanem a csalad/szerettek stb. De mi van ha valakinek nincs?

Miert kell ezt elbagatelizalni meg luzerezni? Ahelyett, hogy szidjatok oket miert nem irtok valami segito jellegut? En mindig olyat irok, illetve regen szivbol irtam fel oldalnyit es mindig meg is koszontek, de mar nincs erre kapacitasom. A legtobben csak szidjak oket, nem gondolnak bele milyen lehet egyedul lenni, milyen rondanak lenni, hogy senkinek se kellesz. Van aki ronda is es buta... Neki milyen lehet? Miert allitjak be ezt egy nem letezo piti problemanak? Nyilvan vannak ennel nagyobb bajok is mondjuk betegseg vagy halal vagy utcara kerules de azert az, hogy valaki total maganyos, annak kevesebb rosszabb dolog van! En is tudom jartam ebbe a cipobe, pedig en jol nezek ki. Aztan szep lassan helyrejottem. Nos van akinek ez nagyon nehez, miert nem lehet ezt elismerni? Miert kell szidni az itt rinyalo nogyulolo fiukat? Mennyire rossz lehet nekik ebbe is gondoljatok bele!