Vannak itt olyanok, akik egyedül öregedtek meg?

Persze, vagyunk egy páran. Louis CK nagyon frankón megfogalmazta:

https://www.youtube.com/watch?v=aUgQPzq6ifc

"Mindenkire vár valaki..." "Minden zsák megtalálja a foltját..."- egy túrót! Nekem is több rokonom volt, akik agglegényként/vénlányként haltak meg, pedig nagyon jó és szeretetre méltó emberek voltak, csak éppen csúnyák vagy félősek/befelé fordulók. Én 22 éven át (úgy 38 éves koromig) kerestem valakit-bárkit, aztán feladtam. Olyan nők, akik kiröhögtek, vagy elküldtek a búsba, később olyan féreg pasikat választottak helyettem, akik verték, terrorizálták, kihasználták, megerőszakolták őket- de láthatólag még azok is különb férfiak voltak, mint én. Belefáradtam, meguntam. Amióta elfogadtam a sorsom, ezerszer boldogabb és felszabadultabb vagyok, mint mikor még kínlódtam az egyedüllét miatt. Nézem a társas/házas/családos barátaimat- vajon tényleg annyival boldogabbak lennének? Én csak azt látom, mennyivel fáradtabbak, csöndesebbek, lassabbak, mint azelőtt, soha semmire nincs idejük, veszekedések és konfliktusok között élik a mindennapokat. Persze, biztos ott vannak a szép pillanatok is, de mivel én ilyeneket még nem éltem át, nem is hiányoznak. Szabad vagyok, jól keresek, egészséges vagyok és nyugodt. Persze néha jól jönne egy kis izgalom, de már az sem hiányzik annyira. Bevallom, néhányszor eljártam fizetős szerelmet venni, de még az sem volt olyan nagy szám pedig nem voltak olcsók). Ha ilyen a házas szex is, semmit sem veszítettem.

Mindent összevetve, sokkal jobban sajnálom azokat az éveket, amit hiábavaló keresgéléssel töltöttem, mint azokat, amiket egyedül kell leélnem.

Ha teszel érte akkor nem maradsz egyedül. Én éveken át probaltam randizgatni de sikertelenul, volt aki 10 perc után lekoptatott. Kb 20-30 csajnal probalkoztam be.

Aztan mikor kezdtem feladni akkor megismertem valakit akirol meg azt se gondoltam hogy egyutt lehetunk de talalkoztunk egymasba szerettunk es iden hazasodtunk ossze.

Nem egy embert ismerek... Az egyik hölgyet huszonévesen megerőszakolták, azóta sem normális a kapcsolata a férfiakkal, sosem volt hosszabb távon kapcsolata, most 50 körül van. A másik hölgynek meg meghalt a vőlegénye, és nem is akar utána senkit. Ő mondjuk még csak 40-45 körüli. De van férfi ismerősöm is, aki világ életében a karriert hajtotta, és mindig játszotta Mr. Elérhetetlent, meg ingázott össze-vissza, neki sincs senkije, nem is volt, pedig bőven benne van a korban.

Az a baj, hogy az emberek mindig csak azt mondják, hogy majd... A felépülésre is, az új esélyekre is, az életvitelük átalakítására is.