Olyankor mi van ha valaki azt szokja meg hogy egyedül van, párkapcsolat nélkül és már ezt érzi normálisnak?

Nem hiszem. Ha a saját példámból indulok ki, akkor nem, nem leszel savanyú. Én sem vagyok az, de én tudom, hogy nekem nem való párkapcsolat. Nem csalódás meg semmi, csak egyszerűen nem vonzott az egész.

Amit leírtál, az nekem olyan... nem tudom. Mások csinálják, csak nekem ne kelljen.

Szerintem nem. Nem kell állandóan non stop párkapcsolatban lenni csak, hogy ne legyél egyedül.

Ilyenkor szokott az lenni, hogy ismerkedsz, éled az életed majd jön valaki aki annyira egyben lesz minden tekintetben és vice versa, hogy összejöttök úgy, hogy észre sem veszed mert azt veszed észre, hogy igazából már mindenből ő élvezi a prioritást feléd és ez nem zavar.

Hasonlóan érzek én is, 16 éves korom óta egyedül élek, 2 éve már anyagilag is teljesen önallósultam. Nem tudom, hogy tudnám megszokni egy másik ember állandó társaságát. Most, ha nem akarok nem főzök, nem rakom el a kimosott ruhákat stb. De ha belegondolok a kapcsolattal járó pozitív dolgokba, annyira nem nagy áldozat "feladni" az önállóságot.

Egyedül nem maradsz emiatt, maximum nagyon nehéz lesz alkalmazkodni.

Inkább azon agyalj, miért nem jött össze eddig a komolyabb kapcsolat, és próbálj tenni érte. :)

22L