Mi a baja itt a pasiknak a bölcsészkaros lányokkal?

9-es írt egy jót, bár nálam picit árnyaltabb a kép:

"Az a bajuk, hogy valahol érzik a nőben a felelőtlenséget, és a nemtörődöm magatartást a jövőjükre nézve. Az ilyen nők leszarják, hogy piacképtelen a szakma amit tanulnak, majd a mérnök pasijuk úgyis eltartja majd őket, ők meg beleszarhatnak az életbe."

Kétszer volt szerencsém bölcsészlányhoz, hát köszönöm, soha többé. Egyikük elvarázsolt királylány volt, ráadásul hatalmas arccal, mert hogy ő már másodéves bölcsész. A szőke herceget várta fehér lovon, meg apuci-anyuci volt a minden, miközben egy szalmaszálat nem tett keresztbe, meg aztán ő maga sem volt egy bombanő, bár eleinte szimpatikus volt.

A másik csajjal szimplán nem volt meg a közös hang, mondjuk nála is éreztem, hogy rohadtul nagy arca van, meg hogy mennyi dolga van a sulival stb., de mindemellett az élethez nem sok köze volt.

És ahogy elnéztem, a társaságuk ugyanilyen felfogású volt, mintha nem is ebben a világban élnének.

Persze nem akarok általánosítani, de eddig kettőből kettő nem nyert :D

"De mi lesz ha elmúlsz 30 éves és az informatikus pasidnak "véletlenül" megtetszik egy akkor 22 éves nő? Akkor repülhetsz a bölcsész diplomáddal a p1csába, alhatsz az utcán vagy mehetsz vissza a szüleidhez."

Hagyjuk már ezt. Oké,hogy bölcsész diplomával nem milliomos leszel, de ilyen végletes példákat ne mondjunk már, hogy utcán alvás, simán fenntartasz egy albérletet bölcsész diplomával, ha nem Bp.-en, akkor az agglomerációban. Apám amúgy mérnök, és napi szintem mondja, hogy a fiatal mérnökök, milyen s***gghülyék, 0 gyakorlati érzékkel jönnek ki az egyetemről, de lekezelően beszélnek vele, mert ő már 60 éves.

Abszolút létező jelenség, és pont az az alapja, ami miatt az ember humán vagy reál szakra megy.

Én anno könyvtárszakos voltam, egy szórakozóhelyen addig érdekeltem csak a srácot, amíg meg nem mondtam, mit tanulok. Cicceget és elhúzott egy szó nélkül.

Most hamarosan végzek egy reál szakkal, erre is húzza az orrát az uncsitesó, aki reál szakot hagyott ott humánért.

Nincs ebben semmi extra, a különböző beállítottságú emberek nem tudják megérteni a másikat, hogy szerethetnek egy számukra értéktelen, hasznos és fontos dolgot.

Szerencsére van pár normális, aki látja, hogy mindkettő egyformán érdekes, értékes és fontos lehet.

Pedálozhat itt az infós srác a technikával, de mondja már meg, mi alapján viszik be az információt a gépbe? Ó csak nem egy szótárból? Ó, ki állította össze? Lehet, hogy fordítani a gép fog, de bizony lesz egy nyelvész, aki a az új szavakkal bővíti majd a szógyüjteményt, odafigyel a helyesírásukra, rendszeri akár gépen a meglévő szavakat, meg kitudja még miket csinál egy nyelvész.

Szóval szuper a mesterséges intelligencia, de a bölcsészszakok pont azok, amiket sosem fog helyettesíteni. Hogy filozofál egy gép? Sehogy. Sosem lesznek új gondolatai, csak a meglévőeket tudja használni. Inkább a gagyibb reálszakokat és az alacsony képzettséget igénylő munkákat fogja helyettesíteni.

Szerintem a reálszakosok építik és megértik a világot, a humán terület pedig megtölti élettel, hogy érdemes legyen benne élni.

Nekem igazából a képmutató kislányokkal van bajom.

Jó a nyelvet most ne keverjük ide, de tegyük fel, valaki elvégez egy full haszontalan szakot, (nem feltétlenül bölcsész karon) aztán veri magát, hogy mennyit elért, ő nem diplomás sráccal szóba sem áll, mert hogy ő mennyit tanul, ect...

Na az ilyenekkel van a probléma, bár azt hozzáteszem, hogy szerencsére ez csak egy hangos kissebbség, és az élettől úgyis visszakapják, amikor ha valamilyen csoda folytán el tudnak helyezkedni, kevesebbet kapnak mint egy gyári munkás, miközben egy szakmunkás, vagy egy érettségit (neadjisten egy keresett és hasznos szakot végzett) ember pedig lazán megél.