Egy tízes skálán (0=nagyon könnyű,10=lehetetlen) mennyire találjátok nehéznek a barátnőszerzést fiúk?

Hmmm... akkor lehet en nem ertem a lenyeget itt az egesznek!

"Engem mindig megraz az aram, amikor konektort szerelek, mit csinaljak?"

Mi hasznosabb: 20x "Jaj, engem is, együtterzek veled!"

Vagy olyan, hogy "Rosszul csinalod, ertek hozza, elmondom, hogy szerintem hogy csinald?"

Olvasasi ertelmezö keszseged sem az igazi. Pont azt irtam, hogy egyaltalan nem kellett küzdenem a baratnömert. Egyebkent nem megmondo ember vagyok, csak neha unatozok es ilyenkor itt pötyögök, amikor eppen nem edzek, motorozok, baratokkal talalkozok, baratnömmel vagyok, kirandulok, vagy dolgozok... az meg a masik: Keves idöt töltök az irodamban, de meg kevesebb dolgom van ott. Hogy ilyenkor legalabb produktivnak latszodjak, amikor egy valaszra varok, es tulsagosan irrital a forgalom, hogy kocsikazzak, akkor irkalok ide.

Itt az anonymitasban meg pont nem erdekel, milyennek tartanak, elhiszitek-e egy szavamat is. vagyok olyan jofej, hogy ennek ellenere befüzök ide gondolatokat, amik talan valaki hasznara valhatnak, mert nekem bejött ez vagy az, vagy baratnöktöl tudom.

Szerencses vagyok! Jokepü, müvelt, sarmos, 30-as eveim közepe fele tartok es sajat cegem egyre sikeresebb ugy, hogy egyre kevesebbet kell vele foglalkoznom. Emellet csodas parom, cicam, motorok, autok, haz, lakasok. Es a valo eletben sosem dicsekednek ezekkel! Azt az eletet elem, amire itt sokan csak vagyakoznanak. Es elertem! Pedig nem hinnem, hogy masnak nem sikerülhetne ugyanugy! Ha teged nem motival, talan mast igen

Kavalier: meg tudom érteni hogy így gondolod, én tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy akiknek sosem kellett küzdeni, mert maguktól ragadtak rá a nők, azok nem érzik át és nem értik meg azoknak a gondját, az érzéseit, akiktől szabályosan undorodik a komplett női nem.

Nagyon könnyű kívülállóként arra fogni a másik kudarcát, hogy eleve rosszul áll hozzá, negatív, depis, csak a rosszat látja, stb stb. Ez 90%-ban nem igaz. Pont hogy azért jut sok ember oda, ahova, mert folyamatosan szopott X éven keresztül, és belátja, hogy neki ennyi volt jó eséllyel. Elmondom én hogy voltam. Most vagyok 21 éves.

13-14 éves koromban voltam először szerelmes, azóta pedig rengeteg lány volt aki bejött külsőre, belsőre, így vagy úgy. Több mint 7 éven át folyamatosan próbálkoztam. 100% kudarc, 0% siker. A legnagyobb sikerem az volt hogy egy lánnyal pár hétig beszélgettem, azt is főleg a neten. És még csak azt sem lehet mondani, hogy túl magasak voltak az elvárásaim, és ahogy mondani szokták mindig a "cicababák" felé vonzódtam. A kiszemltjeim közt volt teljesen átlagos lány (sőt olyan is akiről több haverom megkérdezte hogy "Ebben meg mi tetszik neked?"), voltak szebbek, voltak visszahúzódóbbak, voltak nyitottabbak, voltak bulisok, voltak romantikus lelkek, voltak pénzes család gyereki, voltak átlagos jövedelműek, voltak sík buták és lángeszűek is. Senkivel nem jött össze semmi. A hozzáállásommal nem gondolnám hogy eleinte baj lett volna, pont fordítva: magabiztosan kezdtem, örültem az első "fellángolásnak", a kudarc pedig fájt, de úgy voltam vele sebaj, neki más kell, majd nekem is lesz valaki. Hát nem lett.

És ezek után, 7 év és kb. 35-40 sikertelen kísérlet, csalódás, megaláztatás után szerintem nem csoda, hogy romokban már az önbizalmam, és eleve úgy állok hozzá hogy a fene megette az egészet. Hiszen eddig csak ezt tapasztaltam, és nem egyszer, nem kétszer. A legtöbb lány szóba sem áll velem, sem élőben, sem a neten, van akin még látszik is hogy szabályosan undorodik tőlem. Pedig nem szolgáltam rá, sosem bántottam, aláztam meg senkit. A humorom jó (legalábbis a családom és a barátaim ezt mondják), jóindulatú vagyok, ambíciózus, egyetemre járok. Két dolog van ami miatt nem kellek senkinek: nem vagyok kigyúrt és jóképű, valamint nem vagyok milliomos. Sajnos hiába állítják a sikeres emberek, hogy az kamu hogy a nők felszínesek, anyagiasak, pedig ez 10-ből 9-szer így van. Ha érted nem a pénzedért meg a szépségedért van a párod, akkor örülj neki mert ritka kincset találtál. Ma hiába tagadják, a nőknek már csak a pénz, meg a külsőségek számítanak. És igen, a bunkót mindig előnyben részesítik a visszafogottabb emberrel szemben.

Szóval nem kellene kollektíven rásütni mindenkire a bélyeget, főleg ha nem is ismered a történetét. Tudom én hogy nehéz empatikusnak lenni, de egy kicsit meg lehetne próbálni. Akinek nincs és sosem volt barátnője, az valószínűleg nem azért van mert annyira boldoggá teszi a szituáció. Az élet nem igazságos. Ne ítélj első látásra. (Egyébként sem etikus még bele is rúgni egy amúgy is szerencsétlen emberbe...)