Burnout, bizalmatlanság. Mit lehet tenni? (Részletek alább)

Kb. egy éve ért véget egy kapcsolatom - amelynek az utolsó pár hónapja csak kínlódás volt. A csaj úgy jött össze velem, hogy közben nem számolt fel minden kötődést az előttem lévő faszijával. Én odáig voltam érte, ő viszont menet közben kezdett el bizonytalankodni, egyik nap azzal jött, hogy az exét is szereti, utána letagadta az egészet... blablabla. Utólag, a rózsaszín köd múltával úgy érzem, csak szórakozott. A mindennek a teteje az volt, mikor - bár tudta, hogy monogám alkat vagyok - azzal jött, hogy ki akarja próbálni hármasban, velem és az exével, dugjuk meg ketten. (Megjegyzem, előtte fél téglával verte a mellét, hogy ő mennyire monogám típus, hogy neki csak egytelenegy férfi kell... na ja.)

Ez kemény gyomros volt nekem, szakítottunk is. Azóta viszont képtelen vagyok bizalmat érezni a nőkkel szemben. Randizok, megvannak a találkozások, nevetések, érintések, csókok, párszor a szex is. Csak épp nem tudok igazán megnyílni a partnernőimnek, és egyikükkel sem jönnék össze hosszabb távra. Csak arra tudok gondolni, hogy részükről mikor jöhetne a bicska a hátba, a száznyolcvan fokos fordulat. Még az egyébként visszafogott, kedves, szolid csajok esetében is.

Mit lehet ilyenkor tenni? Járt már más is így?