Jól teszem, hogy majd csak akkor csajozom, ha majd lesz valamiféle egzisztenciám?

21 vagyok, sose volt még párom. Szexuálisan is későn érő vagyok, 17 évesen volt az első magömlésem, a libidóm se magas, heti két-három recska bőven jó. Emellett kicsit félénk is vagyok. Na most én már szerencsére 1 éve dolgozom, egy piacképes szakmában. Túl órával megkeresem a 250-et is akár. Letudtam cserélni a régi gépemet, egy erős gamer pc-re, tudtam venni egy jó kocsit. Na, hát én egy kicsit számolgattam, és arra a dologra jutottam, hogy 5 év múlva már lesz annyi pénzem, hogy tudjak itt a környéken egy kis házat venni, legalábbis, ha addig nem emelik fel nagyon az ingatlan árakat. Talán a fizum is később magasabb lesz, talán még rászánom magam a tanulásra, és megpróbálnám megszerezni a gépészmérnöki diplomát. Tudnék egyszerre tanulni és dolgozni is, mindig is bírtam a gyűrödést. Amúgy sem igazán lenne időm kapcsolatot kialakítani egy lánnyal. A sok munka miatt, amit egyébként imádok, annyira sok szabadidőm nincs, inkább pihenek. Meg a másik, hogy nem szeretnék úgy belekezdeni sem a kapcsolatba, hogy semmim sincs. Aztán persze lehet, hogy 25 fölött meg már az lesz a problémám, hogy nem lesz velem egykorú szingli nő. De az még a jövő zenéje. Inkább az, mintsem egy csóró valaki legyek, aki még 30 évesen is az anyjával él.