Ennyire egyszerű nőnek lenni?

Én nem tartottam egyszerűnek.

Szerencsém volt, hogy 1 normális (és a normális alatt nem a 190 cm-s izmos latin macsót értem, hanem aki nemcsak szexet akar, nem 30 évvel idősebb nálam, ki tud mondani 3 értelmes magyar mondatot, és nem hányingertkeltően igénytelen) ember, akinek megtetszettem a 28 évem alatt. Ezt azért nem nevezném egyszerűnek. Pedig nem is a saját hibámból voltam jórészt sosem túlsúlyos, hanem betegség miatt, amit csak 2 hónapja sikerült végre diagnosztizálni 10 év orvoshoz járás után...

Plusz ha már TÁRSkeresés... azzal meg nem a férfiak szembesülnek ált., hogy beetetik őket, hogy komoly kapcsolatot akarnak, aztán az első dugás után kalap-kabát. És nemcsak a jó pasiknál, hanem a Quasimodo jellegűeknél is ez van gyakran.

Attól még hogy nem ismerünk valakit nem adhatunk minden szembejövőnek esélyt. Mert itt az oldalon az első randi is kevés 2-3 kéne (hogy minek igazán nem értem) hogy megismerd annyira a randipartnert hogy eldönthesd kell e. Főleg azért nem értem mert van akitől élből irtózik az ember valamiért.

De ha neked heti 5 nő mondana igent hogy építenéd be az életedbe? Vagy folyton csak randiznál?

Számomra egyébként is érthetetlen és elfogadhatatlan ha minden nőhöz odamegy a pasi akiben potenciált lát. Ez nem párkeresés hanem luk vadászat hisz tulajdonképpen annyi a beugró hogy ne lógjon semmi a lábad között.

Én pasit is úgy választottam és elvárom hogy a pasi is úgy válasszon engem hogy megismer előtte. Tehát nem a 2. percben kérdezi meg hogy amúgy randiznék-e vele hanem időt ad arra hogy kötetlenül beszélgessünk és mindketten eldönthessük érdeklődünk-e a másik iránt.

Hogy érthetőbb legyen én először kötetlenül nem randiként találkozom a pasival hogy ne legyen görcsös a dolog nem kell kiöltözni meg azon feszengni mit mondjunk vagy mit csináljunk csak megyünk és majd kilyukadunk valahová. Sétálgatunk egyet a városban vagy kirándulunk vagy amit igazán szeretek és párommal így volt a véletlen sodort egy utazáson egymás mellé és ezalatt beszélgettünk mindenféléről a filmektől az állatokon át bármeddig. Egy valahova beülünk féle randi sokkal kötöttebb és kevésbé tud felszabadulni az ember szerintem. Na de lényeg a lényeg ha a beszélgetés jól megy mindenféle kéztaperolás csók és egyéb nélkül akkor az már egy beugró. Ezzel felmérhetem a beszédstílust szókincset azt hogy azonos témákban vagyunk-e érdekeltek hogy a fontosabb dolgokban egyezik e a véleményünk és mennyire negatív beállítottságú.

De ehhez órák kellenek és nem 2 perc meg hogy a randi 5. percében már a karomat simogassa meg hasonlók.

Szóval amit ebből az egészből ki akarok hozni hogy nem úgy kell bepróbálkozni (szerintem) hogy frontálisan letámadja az ember a másikat hanem időt kell adni és nem minden szembejövőnél próbálkozni hanem azoknál akikkel megvan a közös szimpátia.

Ami az alap kérdést illeti nem nem egyszerű nőnek lenni ezen jussunk már túl. Egyszerűbb (esetleg) párt találni cserébe az élet más területein szopás van.

Pusztán onnan tudom, hogy nem az igazi, mert nem egyezik az életfelfogásunk, de még csak köszönőviszonyban sincs. Pont annyira idegen tőlem a látásmódja ezen a területen, mint mondjuk egy kukukluxklánosnak politikai területen.

Itt hibáztatja az internetet is, amiért a nők rájöhetnek, hogy nem muszáj 10 férfi közül kiválasztaniuk egyet, hiszen sokkal többel tudnak kapcsolatba lépni.

Egyébként a kérdésre reagálva:

Erősen megosztó vagyok, van, akit taszítok, van, aki odáig van értem. Ha mindenkinél kezdeményeznék, belebolondulnék az elutasításokba.

Csak annál kezdeményeznék, aki szívesen néz rám, néha rámmosolyog, keresi a társaságom, vagy épp zavarában félrenéz. Szóval azok közül választanék, akiknek tetszem. Aztán párszor beújíthatok egy olyat, aki nagyon megfog, de nem küld jeleket. Így a sok pozitív visszajelzés között elenyésző lesz az elutasítás.

Továbbá nem mindenkièrt kell lelkesedni.

Attól, hogy elment velem randizni, mert tetszetek egymásnak, nem lennék engedékenyebb, hogy összejöjjön velem. Ha mondjuk vegán, és folyamatosan piszkálna, amiért húst is eszek, ugyanúgy kiesne nálam, mert olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami nekem nem fér bele egy kapcsolatba.

Eleve alárendelt szerepbe kényszeríted magad és úgy állsz az egészhez, hogy ők tesznek szívességet neked az ismerkedéssel és mikor ebből a szerepből is vesztesen szállsz ki, frusztráltá válsz.

Úgy hívj el egy nőt(akinek tetszel), hogy n vesztesz semmit, ha neked sem szimpi és nem is kellesz neki.

Te az összes eddigi randijaidnál mindent elnéztél volna, hogy legyen valakid, és azért vagy frusztrált, mert ők nem néztek el mindent egy kapcsolatért.

Ez éppen azt mutatja, hogy szerencsére sok férfinek még mindig többet ér a belső hosszútávon, mint a jó alak. Ez a te szegénységi bizonyítványod csak.

22/L

1. Ha van barátnőd, mit nyavalyogsz?

2. Én nem vágyom csak szexre, engem az nem vonz. Cseszhetem, hogy 10 pasinak azonnal kellenék csak szexre, ha egy sincs, akivel kölcsönösen egymást akarjuk hosszú távra NEM CSAK SZEXRE...

Honnan veszed, hogy a csúnya nőknek mekkora önbizalmuk van? Meg hogy akinek van, annak abból jön, hogy 10 pasas sorba állna nála, hogy beleürítse a tárat... főleg amikor 10-ből 6 igényességre is a vállalhatatlan kategória.

Amúgy meg nyugi, megtapasztaljuk mi is azt, amit te... érdekes módon nem a nők azok, akik szerint az normális, hogy beszólnak az ellenkező nem kövér tagjainak, hogy "szedd a lábad, koca" meg "fúúúúúú de kövér vagy bmeg"... még akkor is, ha épp edz, és fut. Vagy amikor hölgyválaszos hagyományú suliban a legnyomorékabb srác (lófejű, kapafogú, büdös) fintorogva visszautasít azért, mert nem 40 kiló vagyok vasággyal, és csak akkor kullog vissza, amikor képen röhögi a csittifitti csinimini díszk...a.