Ez tényleg csak a tinik szintje, vagy van még esélyem ezt újra átélni?

Kellemes estét!

Azon gondolkodtam, hogy vajon igaz-e az, hogy ez amiről írni fogok valóban csak a "tinik szintje"-e vagy van még esély a saját korosztályomon (25-30) /vagy afelett, ha idősebb leszek/ belül is megélni ilyesmit.

Gondolok most a klasszikus ismerkedési vonalra, úgymint levelezések pár hónapig, utána kellemes izgatottsággal várni az első találkozást, az első randikon évszaktól függően egy hangulatos kávézóban vagy egy kellemes fás parkban /Budapesten Margitsziget/, izgatott várakozás minden találkozó előtt... Hosszabb randin séta a szürkületben/este, megnézni a csillagokat és a Holdat, és számítanak az olyan dolgok, mint az első érintés, az első "kézfogás", az első barátságos ölelés, az első puszi és utána persze a többi komolyabb dolog.

Sajnos általános vélekedés lett az utóbbi időben, hogy "ez a tinik szintje, a felnőtt emberek nem csinálnak ilyet". Igazából rémes amit a "felnőtt embereknek" szán a köz: pár gyors levélváltás, gyors randik ahol játszmázni kell meg másodikon már próbálkozni csókolni (bunkó vélemény szerint tapizni is), és minél hamarabb szex, nem kell a totojázás.

De miért? Miért "totojázás" ez? Miért kell abból kiindulni, hogy a cél csakis a szex? (De ha még igaz is, akkor miért ne lehetne szép bevezetője és előzheti meg azt is a kellemes várakozás?) Miért rohanunk? És miért néznek ki ezért a véleményért?

Nekem vannak ilyen jellegű emlékeim még régről és mondhatom azt, hogy a képzeletbeli "emlékesdobozom" egyik örök kincse marad, jó felidézni, még évekkel azután is, hogy akivel találkozgattam, már rég nem áll velem szóba.

És vágyom erre újra, ha valakivel randizgatni kezdek majd. Ez komolyan olyan nagy baj lenne? Tényleg gyerekes lenne ez?