Mennyire jellemző az, hogy ha egy pár már nagyon hosszú ideje együtt van, de a kapcsolat már haldoklik, akkor nem a szakításon, hanem a dolog megjavításán gondolkodnak inkább?

Szerintem egy ennyire rossz helyzetben maximum kényelemből marad valaki, az emlékek kevésbé tudják összekötni azokat ahol teljesen kihűlt az érzelem.

Más kérdés az, ha vannak gyerekek,akkor talán meggondolandó,hogy amíg nagyobbak lesznek együtt marad a pár, ilyenről már sokat hallottam.

Ez azért nemcsak kortól függ, hanem személyiségtől is. Húszas éveik elején járók között is találkoztam olyannal, aki még mindig a gimis szerelme mellett szenvedett, mert félt, hogy nem találna jobbat...

Egyébként van olyan kapcsolat, ahol a felek kicsit beleuntak a szürke hétköznapokba, sokat dolgoznak, stresszesek, de a közös hang, szenvedély megvolt valamikor, ez a kapcsolat javítható. Meg van olyan is, ahol soha nem illettek egymáshoz a felek, csak valami miatt mégis éveket húztak le egymás mellett, ezért nem érdemes küzdeni. Nagyon sok önismeret kell ahhoz, hogy az ember felismerje, a kapcsolata melyik típusba tartozik.

Szerintem nem szabad idáig eljutni. Egy kapcsolatot folyamatosan ápolni kell és azonnal megbeszélni a dolgokat, ha úgy érzi a két fél, hogy valami kezd félre siklani.

Természetesen 10 év után még megpróbálnám megjavítani, az más kérdés, hogy egy kívülálló erre legyintene nagyokat, hogy ugyan már...

Meg kell próbálni feleleveníteni a régi boldog pillanatokat. El kell kezdeni randizni járni, olyan helyekre járni, amik régen boldogsággal töltöttek el, vagy egy fontos pillanat helyszínei voltak. Egymásra kell koncentrálni és dolgozni azon, hogy jobb legyen. Természetesen ehhez mindkét ember kell 100%-ban.

Ha feltámadnak a régi érzések, az tök jó. Ha nem, akkor szerintem az már veszett ügy. Azt azonban fontosnak tartom megjegyezni, hogy ne egy randitól, vagy egy utazástól várja a pár a csodát. Egy ennyire zátonyra futott kapcsolatot, szerintem akár hosszú hónapokig is tarthat feltámasztani, ha nem évekig.

Ez attól is függ, hogy mik a problémák. Azért van, amiből még talpra lehet állítani egy kapcsolatot, és van, amiből már nem. Talán ők még úgy gondolják, hogy ezek nem olyan problémák, amiket ne lehetne megoldani.

Egy idő után meg már ott a kényelem, a megszokás, illetve van, akinek tényleg fontos az, hogy jóban-rosszban, egészségben-betegségben kitartanak egymás mellett, és nem hagyják szarban egymást (a szüleim is ilyenek, 35 éve vannak együtt, most épp egy betegség nehezíti az életüket).

Volt viszont egy nagynéném (évekkel ezelőtt rákban meghalt), aki elvált a férjétől, ott már olyan problémák voltak, amiket nem lehetett megoldani, és ott a válás volt a jó döntés.