Mit gondoltok a fiatalabb srácok körében elterjedt felfogásról, hogy "először egzisztenciát építünk, utána csajozunk"?

Mindenkinek jó (férfinak, és nőnek is), ha tud saját egzisztenciát teremteni, és önálló lenni. Nem hiszem, hogy csak ez a tökéletes, vagy épp a másik. Az, hogy feladatcentrikusak az szerintem pozitív. Másrészt senki ne akarjon úgy menni kapcsolatba, hogy élősködni akar.

Viszont az egzisztenciaépítés mögött lehet önbizalomhiány is, hogy "amíg nincs BMW-m, addig nem vagyok partiképes".

Szerintem gyökérség, mi is együtt dolgozunk a saját egzisztenciánkon a párommal, sokkal erősebb így a kapcsolatunk, mintha csak beleülnénk a jóba.

Meg akkor senkinek ne legyen kapcsolata ilyen 25-30 éves kor alatt? Nonszensz :D

#4 Hát pont ha megnézed a szomorú áhítattal kereső férfi populációt az 20-30...

Na vajon miért?:D

Én se a te se az általad leírt fiatalok gondolkodásmódjával nem tudok azonosulni. Párkapcsolati tapasztalat nélkül eltölteni a fiatalkorod butaság szerintem ugyanakkor nem gondolnám hogy a gyerekcipőben járó kapcsolatot kéne közös gyarapodásra használni.

Szerintem egy kapcsolat nem zárja ki a saját egzisztencia gyűjtését.

De hogy az alap kérdésre válaszoljak szerintem mindenki ott b.assza el az életét ahol jól esik és ez a módszer még mindig jobb mint akik otthon ülnek és sírnak hogy nem kellenek a nőknek.

Én gyenge kifogásnaj tartom. Ne mondjuk már, hogy ha keményen is dolgozik az illető, nincs ideje elmenni pár órára valakivel randizni. A csaj nem kocsi, hogy fenn kelljen tartani, és nem kutya, hogy 0-24 vele kelljen foglalkozni. Sosem tudtam felfogni ezt a baromságot.

Jelenleg én is azt mondanám, hogy kizárt nálam a párkeresés. Az utolsó évem végzem az egyetemen, el leszek havazva, stresszelek, mellette felvételizem a másik szakomra... Ember legyen a talpán, aki képes akár 2 hét kihagyással randizgatni velem, mégha online viszonylag elérhető is lennék. Viszont ha valaki közeledne hozzám mindezek ellenére is, nem keresnék idióta kifogásokat. Másrészt pedig, ez nálam maximum 1-2 év. Utána sem lesz könnyebb, sőt, nem sok szabadidőm marad, de minden csapatmunka és egyeztetés kérdése. Ha két szorgos ember kerül össze, aki fel tudja fogni, hogy a kedvese épp miért hajt és mennyire fontos ez neki, akkor igenis működik, fel lehet húzni kapcsolatban is karriert, házat, el lehet kezdeni egy életet. A szüleim 20 évesen ismerték meg egymást, ők sem voltak előrébb akkoriban nálam. 40 évvel és két gyerekkel ezelőtt

:) Aztán mégis mindent elértek, amit el akartak a maguk szakmájában.

Szép dolog ez a karrieres elképzelés, csak arról megfeledkeznek, hogy a fiatalság nem csak erre való. Tényleg nagyon fontos, sőt, szerintem első helyen kell, hogy legyen, mert úgy gondolom, egy párkapcsolatra nem lehet hagyatkozni a jövőd szempontjából. Azt kiránthatják alólad, azt viszont, amiért megdolgoztál, amibe beletanultál, amiért csak te felelsz... Lehet padlóra küldeni embereket a munka világában is, de azért ha tudsz, akkor ott mindig lesz hely neked. Ellenben a kedves leléphet bármikor. Szóval igen, fontos, első helyen kell lennie, de miért bäszná el az ember az idejét csak és kizárólag erre? Ugyanúgy fontos a magánéletét is pofozgatni, mert később kitörölheti a melójával, egyedül lenni igenis szar. Mondom ezt úgy, hogy sosem voltam egy társfüggő valaki. Az nem művészet, hogy van valakinek karrierje. Az sem, ha van egy jó kapcsolata. Az már inkább, ha teljes életet él, és mindkettőben (meg még más dologban is) igyekszik.

A tökéletes pillanatra várni meg akkora fszság, hogy inkább nem taglalom. Később bánja az ember a kihagyott életlehetőségeket, ez viszont már nem az én tapasztalatom, csak hallgattam elég embertől, akik nálam jóval idősebbek és bölcsebbek.

Amelyik nőhöz meg egzisztencia kell még azelőtt, hogy a feleséged/gyermekeid anyja lenne, azt meg szerintem jó messzire el kellene kerülni. Keressen magának pénzt, én is azt teszem. Ne aggódj, ha megemeli a kis seggét, meg fogja érteni, ha nem érsz rá 0-24, mert van olyan, hogy kötelesség. Ennek ellenére nem kell karrieristának lenni. Ismerd fel, hogy mi az az idő, amire feltétlenül szükség van a jó teljesítményhez, és mi az, ahol több a lé, mint a hús. Legalábbis én úgy vagyok vele, hogy egy projektet is el lehet bohóckodni 3 nap alatt, állítólagos folyamatos munkával, de ha nagyon akarod, meg tudod pörgetni úgy, hogy egy nap elég legyen rá, és a minősége is megmaradjon. Mindez csak fókuszálás és az üres idő kilövésének kérdése. Erre fölösleges kifogásokat gyártani, mondd azt, hogy nyűg nőt szerezni, vagy nem akarsz semmit beletenni épp a magánéletedbe. Az elfogadhatóbb ennél a fosnál. Minden más csak akarás kérdése.

Az igazság, hogy akik otthon vannak és sírnak hogy nem kellenek a nőknek -És a nők által mindig le vannak hordva- Pont abban hittek, hogy majd találnak egy nőt aki motiválja őket a sikerre.

Annyira sikeres taktika, hogy a társadalom legelfeledettebb és legsikertelenebb emberei lettek...

Szerintem ez megmagyarázza a kérdésben említett ösztönszerű gondolkozást.