Most akkor a diplomások tényleg felsőbbrendűnek hiszik magukat, és csak a "fajtájukkal" hajlandóak szóba állni?

Egyáltalán nem igaz. A családomban én vagyok az egyetlen diplomás, és imádom őket, fantasztikus emberek, érdekesek, számomra még így is példaképek.:) Anyukám szabóként dolgozik, apukám meg nagyon sok dologhoz ért (9 szakmája van, és csaknem mindenre csinált jogosítványt), szinte nincs olyan dolog, amit ha lerajzolok, vagy megálmodok, ne tudnánk megvalósítani.:) Csomó ruhámmal így voltam, a szobám teljes berendezésével... Az ő idejükben másképp számítottak a papírok, más volt az érték, ők pedig két gyerek után már nem akartak egyetemre menni csak azért, hogy legyen papír, ráadásul tényleg szenvedélyesen szeretik a munkájukat és jók benne.:)

A baj a mentalitással van számomra. Ők kivételek, érdeklődő, tanult emberek, akik munka mellett rengeteget olvasnak, rengeteg kulturális programra járnak, imádnak utazni (kicsi koromban nagyon sok helyen jártunk együtt), és keresik a lehetőségeket a mai napig az életben, pedig lassan már nyugdíjasok. Engem sem kényszerítettek diplomára, csak azt mondták, hogy csináljam azt -bármit- amiben a legjobban ki tudok teljesedni, és amiben nem úgy telnek el a napjaim, mintha egy átok lenne. Nekem erre a célra egy egyetemi szak volt alkalmas.:)

Az egyetemisták sem makulátlanok persze, de manapság sajnos a szakmázás a lusták privilégiuma kezd lenni, és azoké, akik a könnyebb utat választják. Az osztályomból is az érdektelen, link alakok kötöttek ki ott, akiknek tervben volt az egyetem, de lusták voltak tenni a céljaikért. Ismerek olyat (a szüleimen kívül, velem egyidős nagyjából), aki szenvedéllyel csinálja, amit csinál, és nagyon jó benne. Okos, finom hölgy, fodrászként dolgozik. Meséli, hogy borzalmasan lenézik, meg ostobának tartják emiatt, aztán jön a megdöbbenés, mert ő sem állt meg a szakma végén, hanem folyamatosan keresi a fejlődési lehetőségeket, külföldre utazik továbbképzésre, mellette aktívan sportol, és hobbiként írással foglalkozik, nemrég jutott arra a szintre, hogy merjen elindulni pályázatokon, a publikálási lehetőségért. Nem a papír számít, hanem az, hogy hogyan kerültél oda, ahova. Ha lemondásból, akkor szerintem szégyen, hogy nem voltál képes tenni az álmaidért. Ha ezt választottad, az meg látszik, mellette meg csinálsz ezer más klassz dolgot úgy is. A diplomások között is van olyan, aki rá sem bagózik a szakjára meg másra, csak dísznek csinálja, de nem ez a jellemző... Túl nagy ugyanis a verseny, és túl nagy összegeket akasztanak le rólunk, hogy megengedjük magunknak azt a luxust, hogy nem megyünk a dolgaink után, és nem fejlesztjük magunkat (az államilag támogatott képzések költségét is vissza kell perkálni, okkal kell itthon dolgozni 10 évet...).

21N

Hamarosan én is diplomás leszek. A párom már az egyetem előtt is szakmunkás volt, azóta is abban dolgozik.

Szereti, jó benne. Semmi bajom vele.

Több diplomás ismerősömnek szintén olyan párja van, akinek szakmája van.

Btw engem jobban bosszantanak a direkt ilyen provokáló és általánosító kérdések. Miért kell?

Igen, biztos van aki diplomás és hasonló párt keres. De mi van akkor? Szerintem mindenkinek joga van eldönteni, hogy kivel szeretne együtt lenni.

Aki már alapból elutasít mert nincs diplomád, attól jobb ha nem is akarsz semmit, elengeded a dolgot. Sok mindenkivel nem illünk össze, el kell fogadni.

1. Nem nézem le azokat akikkel nem jövök össze.

2. A diploma nem azt mutatja meg, értékes ember vagy-e, hanem hogy tanultál, tehát "letettél valamit az asztalra", pénzt, időt, energiát fektettél a megszerzett tudásba.

3. Valami alapján szűrni kell. Ritka az olyan szakmunkás aki velem (önként!)színházba jár, és érdemi társalgást tud folytatni engem érdeklő dolgokról. Van ilyen, az egyik az exem, ő egy szuper intelligens asztalos, de ez ritka.

4. Mint fentebb látszik, megadtam az esélyt egy szakmunkásnak, megadnám éppen újra ha ilyen embert megismerek, de ehhez idő kell és fiatalon volt erre időm. Most az ismerkedés másabb, és én is szívesebben szűrök diplomára. Nem a magas kereset miatt hanem a fent említett közös érdeklődés stb miatt.