Képtelen egy párkapcsolatra?

Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm, hogy nem rontottatok nekem, mostanság "illik" itt trollkodni, féltem is, hogy reggel mi vár majd itt.

Tegnap hajnalig forgolódtam emiatt az eset miatt, nagyon felkavart, most is azért még lüktet bennem, de már egy fokkal jobb, azt hiszem.

Persze, én is egyetértek azzal, amit írtatok. Annak idején nagyon fel voltam háborodva a mozis dolog miatt, de annyira mégsem pörögtem azért túl. Elmondtam neki, hogy mi a véleményem, ő meg azt válaszolta, hogy még szerinte nem járunk együtt, mert számára ott kezdődik az együttjárás, hogy leülünk megbeszélni, hogy m mostmár egy pár vagyunk innentől kezdve. Tudjátok, mint az oviban a homokozóban. Nekem itt elpattant az agyam és végülis én küldtem el, ne nézzen már engem hülyének! Utána vagy 4-5 alkalommal is rám írt, de mindig elmondtam Neki, hogy nem tartom komoly embernek ezek után. Most ez a milyenboldogakvagyunkésafacebookoncsókolózunk-dolog meglepett, van is véleményem, de ez az ő dolguk. Annak idején az egyik barátnőm azt mondta, nem tudja, mi a jobb, ha a következő sokkal szebb, vagy amolyan semmilyen. Hát, nem lehet tudni, tőlem sokkal fiatalabb, ez biztos. Tudom, hogy ez is el fog múlni, csak most ismét szembesültem a magányommal, ez még jobban rányomja a pecsétjét erre az érzésre. :(

#1-az emberek nem mindig értik meg azokat, akik tőlük egy kicsit is másabbak, eltérőbbek. Ilyenkor saját hiányosságaikat tudják elrejteni, amíg a másik hibáit elemezgetik. Sajnos ez alapvető emberi jelenség, valakinél erősebben van meg, valakinél kevésbé, vannak köztünk "sztárok", és "szürke egerek". Nem valami szívderítő ez, de el kell fogadnunk :( Mindenki az elfogadást papolja, ömlik minden csatornából, mégis a nagy elfogadás közepette vannak a legnagyobb kirekesztések is, és legtöbbször épp ezektől a csoportoktól. Próbálj meg ezekre nem adni, a kommunikációd abszolút jó, hozzám eljutott a mondanivalója, köszönöm.