Képtelen vagyok normális párkapcsolatra. Miért van ez?

Sokkal idősebb vagyok nálad mégis hasonló a problémám.Mindig rágörcsölök a kapcsolatra és ezt a másik fél megérzi.

?

akkor javaslom, hogy próbálj meg teljesen megnyílni egy családtagnak..ha nem megy, pszichológus..ha jó, ő megnyit akkor is, ha nem akarod :)

Jómagam is 20 éves lány vagyok, és nekem is hasonló problémáim voltak, habár nem ilyen súlyosan és bennem volt némi büszkeség olyan szinten, hogy hogyha így nem kellek valakinek, akkor ő nekem sem kell mert nyilván nem rá van szükségem. Az első barátomnak nem is tudtam megnyílni semmilyen szinten, a másodiknak viszont igen, mert azt hallgattam hogy mennyire szeret mindenhogy, stb., de amikor arról volt szó hogy éppen szörnyen érzem magam, akkor képtelen volt megérteni, sokat veszekedtünk és természetesen véget is vetettem neki. A harmadik barátom azonban fantasztikus ember, tud minden félelmemről, nyűgömről, eltűri a hisztiket amiket a kevés önbizalmam miatt levágok neki, sőt nemcsak eltűri de megnyugtat, vigasztal, megtisztel a figyelmével és szeretetével és így biztonságban érzem magam, mindent elmondok neki, és így nekem is könnyebb. De látom, hogy neked elsősorban a megnyílással van problémád, azonban úgy gondolom nincs mit veszítened. Ha nem esik nehezedre a pasizás (márpedig nekem az jött le), akkor egyszerűen csak ülj le az aktuális fiúddal, meséld el neki a problémáidat, és ha elmenekül, akkor soha nem is lehetettetek volna boldogok. Ha nem meséled el egyik fiúdnak sem, hogy milyen vagy valójában, akkor úgyis csak menekülni fogsz, annak meg szintén semmi értelme. A kapcsolat lényege, hogy önmagad lehetsz egy másik ember mellett, aki támogat téged ebben, sőt segít hogy még jobb legyél. Vegyél erőt magadon, mert csak te tudod ezt megváltoztatni, senki más. Kérheted pszichológus segítségét, aki majd valószínűleg feltárja hogy milyen gyermekkori traumák értek, amiből ez fakad, de a végső döntést, hogy megváltozz, TE hozod meg, nem ő. Szóval csak bátran, mély levegő, és menni fog! :)