Képtelen vagyok normális párkapcsolatra. Miért van ez?

Nem volt valami jó kamaszkorom, tele voltam pszichés problémákkal, pánikbetegség, depresszió, evészavar stb... Talán már helyrerázódtam, egyetemre járok, mellette dolgozok, úgy alapjába véve egyenesben vagyok és az életem is, addig még pasi nem kerül a képbe. Csak tehernek és problémának érzem, folyamatosan szorongok, rettegek, hogy kevés vagyok, hogy valamit elrontok vgy, hogy csak kihasznál. Most is van egy srác, de ő annyira okos, tele van célokkal, tapasztalt, helyes és úgy érzem én ehhez borzasztóan kevés vagyok. Másnak ez segít helyrerakni az önbizalmát, Nekem pont az ellenkezője.. Olyan bénának érzem magam mellette, hogy az hihetetlen. Vannak barátaim, velük nincs ilyen gond, de ha párkapcsolatról van szó egyszerűen nem megy, nem tudok feloldódni, megnyílni semmi....emiatt áltában elég hamar le is lépek, ami talán annyira nem jó, de egyszerűen nem tudom elviselni azt a szorogást, ami bennem van. Voltam már szerelmes, hiába, szenvedtem, szörnyű volt, de inkább leléptem, mint hogy engem küldjenek el

20/L