Manapság ez normális hozzáállás nőkkel?

Nem tudom, hogy milyen körökben mozogsz (ha mozogsz egyáltalán, nem csak a fórumokon olvasol kizárólag negatív hangvételű kommenteket férfiaktól, és az alapján mondasz véleményt) de én azt vettem észre, hogy aki tényleg normális, az sosem marad végleg egyedül. Pár éve ballagtam infó tagozatos középiskolából értsd: csak páran voltunk lányok, fiúkból viszont volt mindenféle és ezeknek a fiúknak egy része elég antiszociális is volt. Volt olyan tipikus rendszergazda forma, kecskeszakállal, 1-2 pattanással, metál zenekaros pólóval, és hosszabb hajjal, a másik magas, tipikus nemzetimádó, keresztény, aki jó, ha szól 1-2 szót, és volt kifejezetten aranyos is, akinek valahogy nem volt sikere a lányoknál, stb... Érted, hogy mire akarok kilyukadni.

Ők nem nagyon voltak népszerűek a lányok körében ebben az időszakban, nem is nagyon mertek beszélni, de egy ideje elkezdtem látni, hogy hoppá, a csöndes, kecskeszakállas gyerek olyan képsorozatot posztol facebookon, ahol egy lánnyal ölelkeznek, meg csókolóznak valami rock koncerten; úgy jó egy év múlva meg az aranyos gyereknek lett barátnője. Kiderült még, hogy a magas, nacionalista gyereknek még iskolás korunkban is volt barátnője, de nem hangoztatta pedig 10 gyks pasiból 11 rámondta volna, hogy akkor se nyúlna hozzá egy nő, ha 100milliárdjai lennének.

És bár csak jobbos gyerek barátnőjéről tudom biztosan, hogy 100%ig ugyanazon a hullámhosszon vannak a világnézetüket illetően, de a rocker pasinak is úgy tűnik, hogy hasonló érdeklődésű barátnője van, szóval ez lehet a titok nyitja: ne csak random kezdeményezz nőknél csak azért, mert minimális kedvességet mutattak feléd, hanem tudatosan kezdj el keresgélni olyan dolgok alapján, amit te szeretsz, és nagyobb sikered lesz.

Szerintem itt arról van szó, hogy ki mennyire passzol a másikkal... és olyat, akivel passzolsz könnyebb találni, ha tucat vagy. Mondok egy példát: manapság könnyen találnék olyat, aki szereti a deszpászítót, de olyat már nehezebb, aki szereti Otis Reddinget. Ahogy a rockerek se hip-hop bulikon ismerkednek.

Ha annyira egyedi, különleges stílusod van, ami nem köthető semmilyen csoportosuláshoz (tehát nem zeneileg, hobbiilag stb vagy más), hanem pl. értékrendszer, jövőkép stb. akkor ezt vállalnod kell, hogy nehezebben találsz hozzád passzoló nőt. Mivel náluk is a tucat van nagyobb számban.

Pl. én magam külsőre teljesen átlagos csaj vagyok, viszont baromi félénk, visszahúzódó típus, egyenes ellentéte a mai nagypofájú p.csáknak. Ellenben ha jó társaságban vagyok, akkor nekem van a legnagyobb szám és teljesen el tudom magam engedni. Mielőtt megismertem a jelenlegi párom randiztam egy sráccal, aki jófej volt ugyan, de az a tipikus bmw-s, kigyúrt, tetkós gyerek volt, aki mellett nem tudtam elengedni magam és végig feszültem ügyeltem minden mozdulatomra, szavamra, hogy megfeleljek neki. Nem is volt második randi.

Aztán amikor a jelenlegi párommal első randiztunk már akkor éreztem, hogy vele passzolok, vele nem éreztem azt, hogy meg kéne játszanom magam, bátran kimondtam bármit, amit gondolok. Ez azóta is így van és soha ennél őszintébb kapcsolatom nem volt.

Szóval nem kell feladni, lesz olyan személy, akivel összepasszol a kis puzzle darabka :)

Az sok igazat írt az előttem szóló talán annyival egészíteném ki hogy tényleg vannak sémák nyomják minden honnan elég rendesen de akik ezt követik azok jobb is ha nem kezdenek veled iszonyú birka a legtöbbje. Nem rég volt szerencsém pár ilyen lánnyal "beszélgetni" Üresek teljesen mint ha egy divat katalógussal beszélgettem volna mint a daráló szája járt de nem értelmes szó nem jött ki rajta. Igazából nem is tudom hogy keveredtem szóba velük nem 1 a kategóriánk :D

Amúgy az értelmes nő otthon ülnek és fhéjjjszbukoznka vagy ilyesmi nem igen járnak el. Én is csak házi bulikban látom őket :P

Az a baj, hogy mindenki csak azt nézi a másiknál, hogy van nője, vagy nincs nője. Van pasija, vagy nincs pasija. A kapcsolat minőségéről senki sem beszél, és itt bukik ez az egész ostobaság, mert 'bizisten, szinte bárki megtehetné, hogy összejöjjön egy "akárkivel", ha nagyon akarna, de ez nem erről szól. Egy kapcsolat nagyon sokat adhat az emberhez, de nagyon sokat el is tud venni, hiszen alapvetően energiát igényel, és ez az energia nem minden esetben térül meg, ha nem olyan a kapcsolat. Ideig-óráig ezzel nincs baj, de hosszú távon kiég benne az ember, és ez a kiégés kihat minden másra is az életében. Ez részben tapasztalat.

Alapvetően úgy gondolom, hogy nagyon nehezen leszek szerelmes, nagyon más emberekbe, és gyakran érzem én is azt, hogy nem értenek meg épp amiatt mások engem, mert kicsit másképp látom a világot. Hogy egy példával éljek, nekem lételemem a hosszú, tartalmas beszélgetés, a közös élmények/kalandok, az, hogy a másik kicsit a bajtársam/mentorom/legjobb barátom legyen, ahogy az is, hogy a másik ne feltétlen a csinos nőt tisztelje bennem, hanem az erős/okos/krestív/talpraesett nőt, akivé én akartam/akarok válni. Nekem többet ér az a bók, hogy "nagyon jók a meglátásaid", mint az, hogy "jó a feneked". Az is vonzó, de lemenni edzegetni mégsem ölel fel annyi időt és energiát, mint éjszakákon át tanulni, tájékozódni a világ dolgairól, keresni a lehetőségeimet, vagy bővíteni az ismereteimet. Magamért csinálom, nem az elismerésért, nem csak azért, mégis más értékrendet sugall, ha valakit ezzel sikerül megfognom.:) És sok dolgot nem tolerálok annyira, amennyire azt a korosztályom, meg az átlagember szereti, például én képtelen lennék egy helyben ülni, vagy lustálkodni a TV előtt, filmeket és sorozatokat nézve, nem vonzanak a szórakozóhelyek sem, és alapvetően az alkoholt is kerülöm. Hogy ez követendő, vagy sem, jó, vagy sem, mindenki döntse el maga, én vagyok a kisebbség, azt tudom.

Ahogy azt is, hogy nem tudnék boldog lenni egy olyan fiúval, aki lefekszik aludni éjfél előtt, egyszavas mondatokkal kommunikál felszínes témáról, és kirándulás helyett tengerparti nyaralás az álma, vagy mondjuk őt nem érdekli annyira a továbbtanulás és társai, mint engem. Nem értene meg, nem jönne velem, nem érezné jól magát abban a világban, amiben én élek, és végső soron velem sem. Viszont nekem meg ez az élet. Ez tesz boldoggá, nem az, hogy belekényszerítsem magam akármilyen öntőformába annak érdekében, hogy társamra találjak ezekben.

Ha te nem érzed hozzád illőnek azokat az embereket, akkor miből gondolod, hogy boldog lennél velük, ha a saját karakteredet (!!!) és személyiségedet (!!!) átírnád értük? Az nem kényszer? De. Le akarnád vetni előbb-utóbb, mert az nem te lennél, és vele együtt a kapcsolatot is, ráadásul a másik is csalódna, ha rájönne, hogy te valójában nem olyan vagy. Különcnek hívnak, furának? Aki nem ért meg téged, mert nem olyan, mint te, és nem tudja, hogy neked mi a jó abban, hogy ilyen vagy, annak miért számítana a véleménye a párkeresésben? (most nyilván más, ha a főnököd mondja, hogy talán a Metallicás pólót nem kéne erőltetni ing helyett, de itt egyenrangú felekről beszélünk, ahol egy cél van csak: megtalálni azt, akivel jobb, mint amilyen egyedül, kiegyensúlyozottan lehetne). Biztos van, akinek én vagyok az idióta, a nem szimpatikus, a "bottal sem" kategória, de annyira nem tudom szívemre venni, meg annyira nem tud aggasztani, ha egyszer nem ő a célközönségem, akinek az elismerésére pályázok, meg akinek a szavára jobban adok, hogy az valami hihetetlen.

Nyilván nőként ez más, mivel alapvetően nem én kezdeményezek... Viszont úgy gondolom, abból a szempontból nem változtat a tényen, hogy fölösleges ezt a tetszeni akarást erőltetni. Aki nem a te világod, azt engedd el. Lehettek távolabbi haverok, biztosan megvan pár dologban a közös hang, de egy kapcsolat ennél összetettebb. Ahogy előttem is írták, kisebb halmazból "választhatunk", mert bár nekem is vannak dolgok, amiket a többséghez hasonlóan szeretek csinálni (edzeni például), de ott van sok más/sok fontosabb, ami meg hiányzik ahhoz, hogy érezzem azt, hogy igen, ő megért, lelkesedik a dolgok iránt, be tudom vonni a dolgokba, élvezi is, amit én is élvezek, és alapvetően hasonlóan működünk (gondolok itt konfliktuskezelésre, beszélgetésigényre, szexigényre, térigényre, némileg stílusra, életszemléletre, értékrendre, azonosak a céljaink, és sorolhatnám). Én egy mély, velős kapcsolatot keresek, ehhez pedig nem tudom, és nem is akarom beérni az első, "csak" kedves, és "csak" jóképű sráccal. Nehezebb ilyet találni, de kifizetődőbb. Én boldogabb vagyok egyedül, minthogy valakivel legyek, aki nem ilyen. Az életem teljes, és akkor lenne csak teljesebb, ha ilyen ember lépne be.

21L

Gyanítom te is felállítottál egy követelménysémát, aminek a leányzónak meg kell felelnie... Akkor miről beszélünk?

Ha pedig bárki jó aki szembejön akkor meg pont ez a probláma és menekülnek előled, mert érzik rajtad.

Nincs annál undorítóbb amikor a pasi úgy közeledik, hogy minden pórusából árad, hogy meg akar dugni és bármit megtenne azért, hogy megtehesse. Fúj...

Bárkinek bármikor lehet társa!

csak sajnos nagyon nehéz megtalálni a társunkat :( 30N

Sok sikert kívánok mindenkinek aki nem találta meg a társát

vagy éppen megtalálta és elveszitette :(

Bocs, de nem vagy picit autista?

Rájuk jellemző, hogy ilyen értetlenül nézik a társadalmi szokásokat, nem képesek kapcsolatot kialakítani, és ellenkeznek minden változással szemben. Lehet, hogy egy jó pszichológus tudna segíteni.

Azt látom rajtad, hogy neked ez az egész "nőt szerezni" dolog ilyen hatalmas misztérium. Lövésed nincs, miért nem felelsz meg, hogyan jön össze két ember, kinél érdemes próbálkozni. Valami megmagyarázhatatlan okból azt hiszed, hogy itt rögzített, szigorú szabályok vannak, amiknek meg kell felelni.

Ezért kérdezem az autizmust.

Én nem értem a mai fiatal srácokat. Ti nem olvastatok soha könyveket? Olyan csodálatosan leírják a szereplők érzéseit, a belső vívódásokat, azt hogy első megpillantástól hogy jutnak el a szerelemig. Nem csak a nyálas lányregényekben. Talán nem úgy tekintenétek az ismerkedésre, mint valami idetévedt ufó.

Mint akinek emberi kapcsolata se volt még soha. (Testvér, szülők, osztálytársak, barátok, stb.)

Azt végképp nem értem, hogy mit nem értesz azon, ha a csajnak barátja van. Ezen is besértődsz, mert csak az elutasítás jön le az egészből. Katasztrófa, hogy ilyenkor se érted, mi a probléma, miért nem ugrik rád a csaj. Szerinted ilyenkor nyitottnak kell lennie az ismerkedésre?

Általános jelenség, hogy a mostani fiatalok (főleg a fiúk) vakok a metakommunikációra.

Sejtelmetek sincs, kivel van meg a kölcsönös szimpátia, és kivel nincs. Illetve úgy veszítek, hogy a nektek tetsző külső egy felhívás az ismerkedésre, oda lehet menni, meg lehet szólítani. Fel sem merül, hogy egy szép arc vagy egy jó test nem nektek szól. Egy átlagos lány meg hiába küldi a jeleket, amitől egy atomreaktor leolvadt volna: észre se veszítek.

Megszoktátok, hogy a csajok jpeg formátumban vannak. Nem szemez, nem flörtöl, csak jó a melle meg a seg.ge. Ugyanez megy élőben is. A testi adottságait tekintetek felhívásnak az ismerkedésre. Mást észre se vesztek.

Aztán megy a vonyítás, hogy 100 próbálkozásból 100 kudarc. Nem mondod?! Aztaaaa!!

Esetleg menj oda azokhoz a csajokhoz, akinek tetszel. Ez a siker kulcsa mindenki másnál is. Ki tudja szűrni a metakommunikáció alapján, hogy kinek jön be.