Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Én rontottam el valamit a lánnyal az itteni levelezésben?
Rámírt itt egy lány, azt mondta, beszélgethetnénk.
Négy napig leveleztünk egymással. Tök megörültem, mert nagyon sok egyezés volt az érdeklődési körünkben, a másik félben keresett dolgokat illetően, a külsőt érintő elvárásokban.
Ezután a lány azt mondta, személyes találkozáskor tudna igazán közel engedni. Azt válaszoltam, nekem nincs kifogásom a találkozással; de nem érzi-e még korainak ezt.
Azt írta, de, picit.
Tovább leveleztünk, és kiemeltem, hogy ő határozza meg a lépéseket, saját szándéka szerint, én igazodok majd a sebességéhez.
Aztán felvetettem előtte két eseményt, és így is írtam, csak felvetés, mondhat nemet is, hozzánk képest egyhónapnyi időtávolságban, amikor találkozhatunk személyesen is. Két különböző alkalom erre. Addig pedig levelezéssel megismerhetnénk még egymásból többet is.
Azt írta, kicsit gyors a tempó.
Amikor képet is cseréltünk, kérdezte a véleményemet őróla. Megírtam, és megkérdeztem, mi az övé, el tudna vajon képzelni többet is velem.
Azt írta, személyes találkozás után tudna többet mondani.
Így visszajutottam ugyanabba az önismétlő körbe.
Másnap nem írt. Furcsa volt, megkérdeztem, akar-e tovább beszélgetni. Azuzán másnap írt egy levelet, hogy fáradt, holnap beszéljünk inkább. Továbbra sem azt, hogy ne írjak neki.
Ezután három levelet küldtem neki, egyet egy napon, hogy mi történt, hogyhogy nem ír. Illetve hogy mondja meg nyugodtan, ha nem akar beszélni, csak akkor tudjam, hogy felesleges írnom.
Bejelöltem a testvérét facen, hogy vajon csak nincs gépközelben, vagy mi történt: akkor írt vissza, hogy nem akar velem beszélni, ne haragudjak, és ne jelölgessek senkit.
Mit kellett volna másként tennem, egy amúgy ilyen jó irányvonalban?
Illetve, miért jelent vállalhatatlan terhet egy egyébként alapvetően kedves, egyetemista lánynak, hogy felismerje a másik félben az embert, a személyt, és megtisztelje annyiban csupán, hogy tudtára adja a kapcsolatszakítás tényét? Egy levélírás pár perc, ráadásul az előtte való napon sem azt írta, hogy ne folytassuk, hanem inkább majd holnap ír.
válasza:"hiszem, hogy az ember valahol mindig okokat kutat a cselekedetek mögött."
Igen, pl. ha valaki azt használja érvelésben, hogy "az ember/mindenki/mindannyian", akkor az egy kiterjesztett dolognak van beállítva, amiért nem kell felelősséget vállalni.
Én csak a magam nevében beszélek, engem az univerzum titkai jobban izgatnak, minthogy idegen emberek mit csinálnak a neten.
Őszintén irigyellek, ha neked az álláskeresés csak opcionális, nekem kell a számlákhoz meg a kajához. Az egy muszáj dolog. Tehát állásinterjún rossz, mert az függ tőle, megyek-e a híd alá.
Más egyéb, nem hivatalos indok miatt leszarom, miért nem beszél egy ember velem. Persze ha barát, tesó, megkérdem, hogy él-e még, de ha valaki 3 napnyi ismeretség után eltűnik, az eltűnik. Ennyi.
A miértek pedig annyira nem számítanak. Hibátlanul felismerem a hibáimat, az egész életemet önanalízissel töltöm, és vannak emberek az életemben, akiknek a brutálisan őszinte véleményére számítok. Ha egy idegennek nem tetszik valami a külsőmben vagy a személyiségemben, úgysem változtatok, tehát tök felesleges.
Alapból honnan tudod, hogy a picsuka, akinek annyira kell a véleménye, egyáltalán olyan ember-e, akinek megéri adni a véleményére. Az a csajszi senki. Amíg nem találkoztok, lehet egy 50-es vén faszi is. A te életedben két dimenzióban létezik, és 3 napnyi bájcsevej után máris mindent megváltoztatnál az életedben miatta?
válasza:Túlbonyolítod. Egyszerűen csak az elintézési mód nem mindegy. A korrektséget hiányolhatom attól, hogy nem ismerem személyesen vagy csak szegről végről.
Az én részemről nem akarok semmilyen analitikába belefolyni, egyszerűen csak a korrektség jegyében elvárom, hogy méltó módon szakítsa meg a kommunikációt.
És még csak azt sem gondolom, hogy ez olyan extra kívánság lenne, volt már részem olyanba, hogy megtörtént a képcsere és leírta az illető, ne haragudjak, nem vagyok az esete.
Írtam neki, hogy semmi gond, minden jót.
Nem érzem ezt valami eget rengető történetnek, viszont tiszta és gyors.
válasza: válasza:"elvárom, hogy méltó módon szakítsa meg a kommunikációt"
Én is elvárnék egy csomó mindent. Hogy ne kelljen borravalót, hálapénzt adni, hogy a pasik ne bámuljanak az utcán, hogy ne álljon a seggembe a bevásárlókocsijával a mögöttem lévő. Ha itthon ülök, és nagyon erősen elvárom, meg fog bármi is változni?
NEM! Nem fog! Hiába szar, amit csinálnak, nem fog megváltozni. Szar ezt hallani, de ez van. Sőt, igazán fontos dolgokban sem változnak az emberek, balesetek, lopások, gyilkosságok is vannak.
Veszed az üzenetet vagy továbbra is játszod a sértődött stalker hercegnőt. Ennyiben tudsz csak dönteni, ennyiben van csak befolyásod a helyzet felett. Szar lehet, hogy online nem tudsz elé állni, megverni, megerőszakolni, biztos rossz.
válasza:Kicsit frusztrált vagy, ha ilyen verekedést meg megerőszakolást vizionálsz. Rajtad kívül itt senki nem írt erről, de jó tudni, hogy te legszívesebben megerőszakolnád azt, aki a hátad mögé tolja a bevásárlókocsit :)
Amúgy a tipikus kismagyar mentalitást képviseled, valami szar, nem baj, ne érdekeljen mert úgysem tudsz rajta változtatni.
Ez egy bornírt gondolkodásmód. Kinyitod a szádat, hogy ne tolja rám a bevásárlókocsit. Hidd el, szokott működni, főleg ha normálisan adod elő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!