Miért lett divat női oldalon az, hogy "jó egyedül is", "majd kialakul"?

Nem tudom, hogy divat vagy sem, de ha az, akkor hála az égnek, kevesebb lesz a kapcsolatfüggő.

Nem mellesleg nekem is bevált, sosem kerestem klasszikusan társat, jól voltam egyedül is, most egy boldog kapcsolatban élek.

Nekem mind a 3 kapcsolatom spontán ismerkedésböl lett, kimondottan sosem kerestem senkit.

Egyedül jól megvagyok és sokkal jobban, mint egy rossz kapcsolatban lennék - egyik kapcsolatom ezért is ért véget, mert nem jöttünk ki egymással, utána pedig több évig nem volt párom, nem kerestem.

Emellett a "kínálat" sem olyan jó, hogy feltétlen megérné valakit feltétlen "felszedni".

Az itteni nögyülölö, minden nöt k_rvának, diggernek, ingyenélönek, pénzért/anyagiakért megvehetönek tartó "férfiak"nak nevezett lények közül egyetlen egy sem jöhet szóba számomra. Aki nem képes bennem az "embert" nézni, az nem alkalmas párkapcsolatra.

Szerintem - és ezek szerint sok más nö szerint is - jobb egyedül, mint "bárkivel, hogy éppen csak legyen valaki" kapcsolatban élni. Persze egy JÓ kapcsolat jobb az egyedüllétnél, de az ilyen igen ritka. (Nekem szerencsém van, mert ilyenben élek)

Oké, szerinted ez "divat", de pl az én szemszögemből meg az "divat", hogy felnőtt emberek olyan szinten társ/szex/puncifüggő nyomorékok tudnak lenni, hogy pl. az utcán szólongatnak le random nőket, kb. mindegy kit, csak pina legyen a lába között... szerintem ez a gáz, nem az, amikor valaki megvan, jól van magában, és nem zaklat idegeneket az ilyen-olyan "függőségei" kiélése miatt...

Az már csak hab a tortán, amikor a társfüggő még meg akar győzni, hogy kamuzok, olyan nincs, hogy én jól vagyok egyedül... stb. x'D Erre már nem is szoktam reagálni, max ráhagyom, gondoljon amit akar. xD

Mert akárki akármit is mond, még mindig él valamennyire az, hogy a nőnek több házimunka jut, és alapnak veszik, hogy ők csinálják ezt-azt. Ha szeretsz valakit, akkor nem teher gondoskodni róla, és vissza is kapod, mert megosztjátok, de milyen az, hogy valakit nem bírsz, csak legyen, és még nyávog is, hogy nem olyan a pörike, mint ahogy a mama csinálja.

Nem hiszem, hogy férfiak eltartanának olyan nőt, akit nem szeretnek.

És igenis jó egyedül. Olyan emberrel nem tudok mit kezdeni, aki nem így érzi.

Ezt úgy kell érteni, hogy "csupa átlagférfinak tetszem, inkább maradok egyedül, és várom a Mr. Tökéletest, mert akkor is, juszt is meg fog érkezni!"

Aztán 30 év múlva ott ül majd otthonkában a karosszékben, körülötte Cirmi, Nyávi és ötven másik macska, közben gondolkozik, hogy hol bszta el a dolgot...

Soha nem ismerkedtem "direktbe" párkeresési céllal, mondjuk tény, hogy még azon szerencsés generációhoz tartozom, akiknek még nem volt net (max netkávézóban), stb... ezzel csak azt akarom mondani, hogy akaratlanul is több volt a személyes interakció, hiszen csak úgy tudtunk kommunikálni, ha összejártunk, találkoztunk, stb... ahány párt ismerek (magunkat is beleértve), mindannyian személyesen, baráti kör/hobbi/akármi kapcsán ismerkedtek meg, és jöttek össze - később, amikor már volt miért, tehát volt szimpátia, barátság, ill. "beindult" a vonzalom...

Szóval ezt a nem erőltetem, "majd kialakul"-dolgot maximálisan meg tudom érteni, sőt, tőlem pl. ez a direkt, rögtön azonnal célirányosan, "ajtóstul a házba" ismerkedés baromi távol áll, szerintem ha egyedülálló lennék, sem tudnék ilyen randikra menni kb. vadidegen emberekkel... nekem ez nagyon furcsa és kellemetlen lenne.

Azért, mert egyedül jobb, mint 'muszájból' benne lenni egy kapcsolatban. Ja és igen, azok a legjobb kapcsolatok, amelyek spontán alakultak ki, és nem a társkeresőn át lettek erőltetve. :)

Mindezt úgy mondom, hogy 2 éves párkapcsolatban élek. :)

21/L