Mit hibáztam a randin?

26 éves férfi vagyok, magasságom 175 cm, testzsírszázalékom 18, arcom nem kiemelkedően szép vagy karakteres. Egyetemre járok ( gépész ) és dolgozok. 1-2 hét online ismerkedés után randiztam egy nővel, akivel kb. 30 percre lakunk egymástól. Ő fiatalabb, 23 éves. 169 cm magas, vékony, kifejezetten kecses és nőies, arca korántsem tendál mai ideál felé, nekem mégis tetszett. Elmondása szerint nem sportol rendszeresen, alkalmanként iszik és dohányzik. Diplomás ( gyógyszerész )

Találkozás egy vidéki városban történt, hangulatos helyen. Mindketten komolyan ismerkedünk, nem futó kalandot keresünk. Beszélgetéssel indítottunk, amely során kiderült, hogy értékrendünk azonos. Mindketten reál szakon tanulunk, ám műkedvelők is vagyunk. A hölgy 10 éve fuvolázik nekem szenvedélyem a képzőművészeti alkotások átélése, régen zongoráztam is. Közös pont az életünkben, hogy rövidesen családot szeretnénk, mindketten árvának mondhatjuk magunkat. Nem volt ez mindig így, csakhogy két éve azon szüleink akikkel jó kapcsolatot ápoltunk, meghaltak. Sorolhatnám még a közös pontokat, hogy vannak közös ismerőseink, közös érdeklődési területeink, stb. de most ettől tekintsünk el!

Több mint kellemes volt az este, később elmentünk egy pizzériába is. Már akkor rokonszenvet éreztünk egymás iránt. Őszintén beszéltünk a másikhoz, megérintettük egymást, viccelődtünk, nevettünk, szinte végig mosolyogtunk. A randi végén megkérdezte, hogy akkor mikor végzek a sulival. Mondtam, hogy 23 évesen kezdtem, passziváltam 3 szemesztert a munka miatt így még kb 2 év van hátra a bsc-ből. Úgy éreztem, lehettem volna dominánsabb is ezen röpke 3-4 óra alatt. Talán nem kellett volna ennyire őszintének és szókimondónak lenni.

Kapcsolatai terén sikertelen nőről beszélünk, sajnos túlnyomóan rossz tapasztalatai vannak. Nekem érzelmileg vegyesek, több hosszabb rövidebb kapcsolattal a hátam mögött. Önzetlenül megtettem volna ennek a lánynak azt is amit másnak nem. Úgy éreztem végre megtaláltam szellemi társam elfogadható testben. Eddig csak néhány alkalommal éreztem ilyet, igaz ez most erős érzésekkel, sőt érzelmekkel töltött el, lett úrrá rajtam.

Másnap úgy véleményezte, hogy fantasztikus est volt, akár testvérként is tekintene rám, bár, hogy ez a szimpátia átalakulhat-e párkapcsolattá, az erősen kérdéses.

Teljesen összetörtem , ma is alig tudtam dolgozni és magam alatt vagyok.

Lényeg az, hogy barátzónába tett sajnálatomra.

Szerintetek hol hibázhattam? Vagy ha nem hibáztam akkor mivel növelhetném az esélyem hasonló érdeklődásű nőknél?

Köszönöm szépen, hogy olvastál! Ha ezen pár perc alatt megfogalmazott szöveg alapján érthetetlen valami, de ha ezt feloldanám akkor képes lennél érdemben tanácsot adni, akkor tedd fel kérdésed!