Hova lettek a rendes lányok a társkeresőkről?

Nem a megjelenést firtattam. Lehet egy nő visszafofottan is csinos, amikor nem pakolja ki mindenét. A smink megint egy külön téma, aki agyon van sminkelve, az nálam elvágta magát.

Az ilyeb fitnesszes, Norbi felszentelt papnői pesig nem igazán olyanok szerintem, aki mellett lehetne enni egy jót, és nem étteremben, hanem amit ő főzött.

Nem abban mérem egy nő értékét, viszont nem célom minden este kaját rendelni vagy étterembe menni, ha egyszer már lenne egy párom. Amúgy sem szoktam sűrűn rendelgetni, mert tudok főzni, a visszajelzések alapjan nem is rosszul. Viszont nem célom felcserélni a női-férfi szerepeket.

Addig, míg én a kertben dolgozok, olajat cserélek az autón vagy éppen a csengőt szerelem, ha szükséges (#6-os válaszolónak is reagálva ezzel a kommentjere), addig a párom a konyhában keszíti az ebédet. És még rotálni is tudok, nekünk sem éppen a kis hátsó kert volt.

Szüleim sem ebből áltak ki csak! Elmentünk mi is néha vendéglőbe, meg ha kirándultunk, nem mindig készült rá anyum 3 puttony élelemmel (ilyen is volt), hanem beültünk valahova.

Mindenkinek meg volt a maga feladata, aztán ha azzal végzett, a másik még nem, akkor segített neki befejezni (igen, Édesapám se volt rest beállni a konyhába, ha látta, hogy több kettőnél).

Viszont manapság tényleg eléggé elterjedt az a tendencia, hogy elég, ha egy nő csinos és ad magára, mást már nem kell tennie.

Elég, ha megkapja a million rose csokrot, és szétteszi a lábát. (Ezt nem is nagyon értem, igaz, mi még tudtuk, mi az a váza.)

Nekem ez kevés, még ha telhetetlennek is tűnök emiatt.

Volt már olyan nővel randim, aki bár nem volt egy plázacica kategória, szerette a divatot, és adott is magára igencsak. Nem folytattuk, mert a gyerekvállalásra olyan választ adott, ami eléggé mellbevágó volt számomra: "Nem szeretnék gyereket, mert akkor nem tudok élni mellette, azzal fogalakozni kell, nem olyan, mint egy táska, hogy mikor megunom, beteszem a szekrénybe." O.o