Ti is úgy látjátok, hogy a férfiaknál bizonyos tulajdonságok idejétmúltak lettek, míg mások meg felértékelődtek?

lehet sok nőt vonz a pénz, de még mindig a nagy részük csak az anyagi biztonságra vágyik, nem gazdag pasira, hanem arra akivel lehet komolyan tervezni jövőt ne nélkülözzenek a terhesség alatt, de sok nő szintén keres a párja mellett, szóval nem csak rá támaszkodnak, hanem a közösre...

a határozottság mindig is fontos volt szerintem, merjen lépni a másik, merjen tenni dolgokat, nem egy nyuszit akar egyik fél sem, hanem egy önálló egyedet...nem egy nagy gyerekre vágyik az aki komoly kapcsolatot keres...

meg manapság sokan romantikusnak mondják magukat, közben fogalmuk sincs mit jelent, meg fejben elképzelik mit tennének, de a való életben HA végre egyszer lenne barátnőjük tökre nem is olyanok lennének...

szerintem aki akar az képes párt találni, próbálkozni kell, de sokan várják a sült galambot, mert elképzelik, hogy mint a filmekben csak egyszer beüt a csoda...

Igen a világ változik, ez az emancipáció, az elférfiasodott nők, és elnőiesedett férfiak. Felgyorsult világ, információ áramlás. Mit kell ezen csodálkozni?

Ettől függetlenül vannak romantikusabb hajlamú emberek, vannak akiknek ezek a régi értékek már gagyik vagy netán cikik (főleg tiniként), intelligencia és vagy neveltetés kérdése is ki mit szed föl magára, mi az ami hat rá. Én mindenesetre ahány pasival volt dolgom annyiféle képpen kellett alkalmazkodnom. Volt aki elvárta fizessek magamnak mindent, volt aki megsértődött ha nem hagytam hogy meghívjon, ki tudja ma már követni mihez igazodjon az ember :) Régebben ezek azért tiszta dolgok voltak. Ma már az ember azt se tudja feltétlenül milyen nemű (röhejes nem?) vagy legalábbis hadd döntse el maga. Most ez van. Majd lesz más is. Az élet ilyen, hogy mindig változik. A halál az ami állandó, a változás az élet. Tehát ebből kifolyólag ami most van az sem marad így, az is átalakul.

Alapvetően tehát én azt vallom mindenki a saját "foltját" keresse / találja meg, akkor jár jól. Ha lovagként szeretnél viselkedni viselkedj úgy, lesz majd lány akinek ez "bejön".

Ám ne legyen lila köd a szemed előtt se szem ellenző, a nők felé is vannak elvárások. Kicsiként tanuljunk jól, aztán menjünk dolgozni (ugyanúgy mint egy férfi) ez szülői és társadalmi elvárás, ugyanakkor a régi elvárások is értelem és természeténél fogva megmaradtak mint hogy idejében alapítson családot. A kettő együtt nem igazán megy. Vagy ez vagy az megy igazán jól, ha egy nő dolgozik, a gyerekek sínylik meg, aminek hatása = eredménye az, hogy időhiány és türelmetlenség miatt beültetik a tv elé a kölköket, azok meg lám lám (mily nagy csoda) idegbajosak, zavarodottak, hiperaktívak lesznek. Ezt főleg olyan helyen lehet megfigyelni ahol amúgy nem tv-znek és nem néz a gyerek tv-t, de ha leültetik elé, utána kábé megbolondul.

Ugyanakkor érthető valahol ez a "megoldás" is, hisz régen generációk éltek együtt, ahol nagymama, dédnagymama anyuka testvérek tudtak vigyázni a gyerekre. Ma már az a "menő" vagy szokás, hogy mindenki repüljön ki a fészkéből és full egyedül csináljon mindent. De egyedül nem lehet.

Mint egy jó projektet vagy egy jó ügyet is többen együtt lehet jól csinálni, úgy a családi életet is együtt egységben lehet jól csinálni.

A női emancipálódás eredménye tehát visszatérve az, hogy a szerepek némileg meg lettek zavarodva, ezáltal a férfi akinek ösztöne az, hogy családfenntartó és ellátója és irányítója (nem parancsolója) legyen, ez némileg gyengült azáltal hogy a nők is tanulnak, tehát már nem csak a férfi tudja hogy mit hogy kéne.. hanem a nő is. Így a nők is kimerik fejteni a véleményüket, jogukat érzik rá, főleg ma hisz a mai fiatal generáció ehhez szokott hozzá, ezért némileg a férfiak (szerintem) sok esetben nem találják a helyüket. Ezért sem maradt meg a régi előzékeny szokás, hisz férfiasodtak a nők.

A probléma gyökere ott keresendő hogy férfi és nő igenis más, igenis el kell fogadni azt, amire teremtettünk, hiba azt gondolni hogy mi nők UGYANOLYANOK lennénk mint a férfiak, mert nem. Erre már a testünk is bizonyíték. Rosszul kezelt és félresiklott kommunikáció, versengés és örökös nemi harc az oka.

Ez így egyszerűen hazugság amit állítasz. Soha fontosabb nem volt, hogy egy férfi gazdag, fontos és nagy hatalmú legyen, mint a "régi szép időkben", mikor a nőknek sok más esélyük nem volt a jó életre, mint hogy egy "jó partit" fogjanak maguknak.

Ma már épp hogy sokkal fontosabb, hogy egy igazi társat találjanak. A hiba ott van, hogy az általad leírt "kedves-rendes" pasik, valójában nem azok. Nagy részük nyávogó kisfiú, amiért nem jár nekik alanyi jogon pina. Maximum addig "kedvesek" amíg lyukra vadásznak, de ha az ember visszautasítja őket akkor rögtön elhordják minden pénzéhes, felszínes, mocskos k_urvának.

Írtam volna valamit,

de a harmadik már szóról szóra leírta, amit gondolok. :)

Sajnos a család manapság már nem tartozik a fontos értékek közé, mert mindenki a saját előrejutását, karrierjét nézi.

21/L

Érdemes különválasztani a kultúrából, társadalomból fakadó elvárásokat, és a zsigeri, ösztönös működéseket.

A zsigeri ösztönös működés a nőkben úgy néz ki, hogy kettős működés van. Az egyik az, hogy az alfahímtől, a legerősebbtől, legvagányabbtól, legmenőbbtől akarnak gyereket, tehát velük akarnak kefélni, a másik pedig az, hogy egy biztos pontot akarnak párnak maguk mellé és a gyereknek, azaz egy papucs bétát férjnek.

A természet iróniája, hogy a kettő kizárja egymást, az a férfi, akiben az alfa "program fut", az minden lyukat betöm, amit csak bír, pont ettől lesz alfa, szexuálisan vonzó a nők számára, tehát sose lesz biztos pont, akiben pedig a béta "program" fut, az meg biztos pont lesz, viszont sose lesz szexuálisan vonzó a nők számára.

Ez a természet által beégetett szaporodási programjuk, ez mindig is így volt, mindig is így lesz, nem változott, nem is fog változni.

A kulturálisan, szociálisan örökölt elvárások persze változhatnak, de ez is valamennyire összefügg az ösztönökkel.

A két nagyon alapvető ösztön minden élőlényben ugye az önfenntartás és a fajfenntartás, tehát az életben maradás és a szaporodás.

Logikus, hogy az életben maradás az elsődleges, hiszen halottan nem lehet szaporodni.

Na most, régen ugye a nők sokkal inkább rá voltak utalva a férfiakra, mint manapság, azaz az életben maradásuk sokkal jobban függött a férfiaktól, mint manapság. Azaz, a szaporodás, szexualitás terén is inkább a "biztos pont" aspektus került előtérbe.

Az emancipációval, meg az anyagi jólét növekedésével viszont mára ott tartunk, hogy egy nő önállóan is tökéletesen életképes, nincs szüksége a férfira az életben maradáshoz. Emiatt a szaporodás, szexualitás terén is előtérbe került az alfahímtől akarok gyereket című történet.

De még ez is csak egy leegyszerűsítés, elég szerteágazó és bonyolult kérdés ez amúgy, és nem akarok kisregényeket írni, mert úgysem olvassa el senki :D

Valószínűleg régebben sem volt alap az amit az első mondatban írtál, csak a nők ezt mondták, hogy ezt szeretnék. Ma is ezt mondják, mert ez a racionális gondolat.

De valószínűleg ahogy ma is, akkor régen is ezek kizárták a "szikrát" és a kapcsolatot (már ha nem tolták őket össze erőszakkal), mert az irracionális, ösztöni szinten ez nem fogja meg a nőt, ellenben a rosszfiúság, vagányság, jó külső, extrovertáltság, tehát összefoglalva alfahímség látszata igen.

Ebben jól tapasztalható, hogy a nők a párkapcsolati, vonzalmi dolgokban nem azt mondják amit ténylegesen akarnak, hanem gyakran teljes az önellentmondás.

A majmok viselkedését kell vizsgálni, ott leplezetlenül van az amit az emberek nagyon próbálnak leplezni :)

Vicces dolog, de tényleg így van.