Férfiak, ti összejönnétek egy clerosis multiplexben szenvedő nővel?

Nekem a családban volt ilyen beteg,nem kívánom senkinek.

Ha valakivl együtt vagyok,nem hagynám el miatta. Ha az összeismerkedésnél derülne ki,akkor függne attól,hogy mennyire olyan a lány,hogy megérné érte. Valahogy nem lenne pofám azt mondani,hogy nem.

Bár én amúgyse a könnyen induló kapcsolatokban vagyok otthon:D

Nő vagyok, de fordított esetben maradnék az illető mellett mindenképp. 20 évesen eltemettem az akkori páromat (ő szívbeteg volt, olyan, mint egy időzített bomba, nem lehetett tudni, mikor hogy alakul a dolog nála), volt, mikor mellettem csuklott össze, volt, mikor hetekig feküdt kórházban... Nagyon megviselt és évekig betegje voltam a történteknek, pontosan tudom, milyen, mikor valaki a szemed láttára épül le teljesen. Nehéz. Azóta sincs párom, de nekem az a 3 év megérte, azelőtt és azután soha senki sem volt velem olyan kedves és tiszteletteljes. Szar volt kikerülni a való világba, ahol többnyire kivágnak, mint macskát szarni, ha valami egy kicsit is nem stimmel, vagy több időbe telik eljutni A-ból B-be egy kapcsolatban, mint ahogy azt elvárnák...

24N

25-ös . Ez nem semmi. Nagyon tiszteletreméltó ahogy bántál a pároddal. Nagyon kevés az ilyen odaadó társ már a mai világban. Sok sikert neked, és kapj kárpótlást az élettől ezért a sok jóért, amit adtál!

A kérdésre válaszolva: az itteni emberek még azt is gyakran leszólják, ha valaki helyesírási hibásan ír, vagy nem jó a nyelvtana. De ez nem reprezentatív adat ami itt jelenik meg, az előző hozzászóló is bizonyította, hogy vannak még odaadó emberek...

Jajjj, biztosan elakadtatok a pokhalo keszitesben...

Kitartas mar nem kell sok es meg sem tud moccanni

Ha valakit szeretek (megszeretek), az az érzésem kitart akkor is, ha beteg lesz. Vagy ha kiderül, hogy beteg.

Nem leszek álszent, nyilván van olyan dolog, ami taszító, visszatartó erő lehet, de ha belegondolsz - és nem csak a betegségekre nézve - gyakorlatilag mindenkinél van olyan dolog, ami miatt nem, vagy csak nagy fenntartásokkal akarna kapcsolatot. Hogy ez kinél mi, az egyénfüggő. Első komoly kapcsolatom egy súlyosan szívbeteg lánnyal volt, aki szinte biztos, hogy nem élt volna 30-40 éves koránál tovább. De úgy voltam vele, ha valakit szeretek, akkor nem csak akkor szeretem, ha X évnél többet lehetünk együtt. A leggyakrabban felhozott érv a gyógyíthatatlan betegek ellen, az ez szokott lenni. Amivel én legfeljebb csak kis mértékben tudok egyetérteni. Egyrészt ki tudja, hogy bejön-e az orvosok jóslata? Egyik nő ismerősömnek 23 éves korában mondták, hogy legfeljebb 2 éve van hátra. Ez volt 10 éve. Köszöni, jól van.

A másik dolog, hogy egy egészséges ember sem biztos, hogy 80 éves koráig él.

Röviden azt tudnám mondani: ha valakit szeretek, és a betegsége nem olyan, ami elrettent a kapcsolattól (vagy tudom, hogy rövid időn belül nem lesz olyan), akkor semmi akadálya a kapcsolatnak.

Veletek viszont más problémák is vannak. Nem a betegség miatt; más okokból tűnik ez egy diszfunkcionális kapcsolatnak.

Kezdjük ott, hogy önbizalom. Egy kapcsolatban az önbizalomhiány hosszú távon sokkal rombolóbb, mint egy krónikus betegség. Most nem arról van szó, hogy hú, képzeld magad a világ legkívánatosabb nőjének, akinek láttán az összes férfinek leesik az álla... mert az ilyen hozzáállás is durva túlzás. De azt nyugodtan el lehet hinni, hogy ha valaki veled van, az nagy valószínűséggel azért van veled, mert neki nem más nő kell, hanem te. Férfiként mondom: jártam már krónikus szívbeteg nővel, randiztam vak lánnyal, crohn-beteggel, de egyikük állapota sem volt még csak távolról sem olyan kiábrándító, mint az, akiről lerí, hogy nem hiszi el, hogy nekem ő kell, nekem ő tetszik, őt szeretem. Főleg ha még beteges féltékenységgel és bizalmatlansággal is párosul (ezek gyakorta együtt járnak), na, annál taszítóbb nincs.

De - ne legyen igazam - a kapcsolatotok a leírtak alapján inkább tűnik egy amolyan "azért vagyok vele, mert ő legalább hajlandó járni velem" jellegű dolognak, mintsem igazi kapcsolatnak. Hiszen még most, hogy van barátod, most is az exeden sírsz...

Na, ezek azok a dolgok, amik most még csak megnehezítik a kapcsolatotokat, de idővel majd el is fogják lehetetleníteni ezen dolgok. Ha máshogy nem megy, tessék akár pszichológus segítségét is kérni, de mindenképp magadban kell rendet tenned! Ha meg nincs meg az a láng, ami nélkül nincs rendes szerelem, akkor meg nem kell erőltetni, ami nem működik.