Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért gondolja ennyi férfi egy utolsó szemétnek a nőket?
Egyszerűen hányingerem van attól, amit néha itt olvasok. Hogy a nők játszadoznak, hazudoznak, átverik a férfiakat... Én elismerem, hogy van ilyen, ahogy a férfiak között is van szégyen...
De nem értem.
Ha egy nő nem ír vissza azonnal, mert van jobb dolga (úristenhogymerészelelédhelyeznibármit), akkor már egyből játszmázik, szórakozik, hülyít...
Ha "eltűnik" akkor is hazug, gerinctelen, szar, holott arra nem gondol senki, milyen egy idegennel közölni, hogy "ne haragudj, ez most nem fog menni/nem egymást keressük". A leggyengébb visszautasítás is szétcseszi az ember önbizalmát, miért romboljam le azzal, hogy közlöm vele, hogy nem ő kell? Szerintem az ember nem csak a szavakból ért, és ha valaki nem keres, az igenis bír jelentőséggel. Lényegtelen, hogy miért nem keres, a tényen nem változtat: ebből most nem lesz semmi, mert vagy van fontosabb, vagy van más, vagy nem akarja... Nagy fiú vagy, aki tud egy ilyet helyén kezelni és felfogja higgadtan, háborgás helyett.
Igenis van, mikor jogos az egyszavas válasz, vagy a kelletlenkedés. Mikor valaki felcseszi az agyad a sablonkérdéseivel, az erőszakosságával, vagy a rádakaszkodással, nem értem, mit vársz. De most úgy komolyan, miért erőltesse meg magát az ember és rágja a másik szájába, hogy "igen, kisfiam, a mizu egy tré, fantáziátlan szar és ha azt írom, hogy semmi, akkor az nem azt jelenti, hogy nem tudok kommunikálni, hanem azt, hogy nem akarok, mert marhára nem élvezem a beszélgetést". Meg a rákaszkodásnál sem fogok magyarázkodni, mert evidenciának tekintem egy felnőtt férfi esetében, hogy egy idegent nem kérünk számon, hogy hogy nem mer találkozni velünk azonnal, hanem felfogjuk, hogy előttünk is volt élete és van is, még ha nekünk nincs is. Akinek az alap dolgok nem jönnek le, az ne csodálkozzon, ha valaki elveszti a türelmét a hülyeségei láttán, mert anyád is két pofonnal jutalmazta, ha 7 évesen 3 éves módjára köpködted a kaját, vagy bőgtél az áruház közepén.
Kihasználni azt lehet, aki hagyja. Rengeteg férfi kocsival meg karórával meg mindennel pózol társkeresőn és direkt csinálja a rongyrázást azzal, hogy puccos helyre hív, hogy megmutassa, ki a Jani... Komolyan, aki k rvának áll, miért csodálkozik, ha megb sszák? Ha odadobod elé a vagyonod, mit vársz, hogy majd a lelkedért fog szeretni? Az lenne az első, ha tehetős pasi lennék, hogy egy ideig nem reklámoznám, csak mikor tudom, hogy a nő normális. Én sem hívok át mindenkit megd gatni magam, hogy abból válasszak, aki nemet mer mondani, mert abból a büdös életben nem magyarázom ki magam és még a normális férfiak kedvét is elveszem...
Meg a másik, fel vannak háborodva, hogy a nő válogat. Ha megteheti, egészségére, ha nem teheti meg, mert olyat vár, amit véleményed szerint nem tud nyújtani, ergo nem érdemel (nem mindig van így amúgy, ilyen az élet), akkor meg az ő baja, majd átgondolja sok év sikertelen keresgélés után és változtat. Vagy nem változtat, de semmi közöd hozzá, hogy ő mi alapján milyen párt választ magának. Az ő élete, ha elcseszi, akkor is, ha megfogja az isten lábát az új pasijával, akkor is. Téged sem b szogat a szomszéd, hogy miért kétajtós a kocsid meg fehér az inged. Ha neked az kell, amen.
És sorolhatnám. Nevetséges néha, hogy a két nem egymásra mutogat, holott egy egyenesen rosszindulatú viselkedést ki kell érdemelni. Az átlagembernek nincs arra energiája, hogy az okozzon élvezetet neki, hogy másnak árt. Bármilyen hihetetlen. De ha a másik olyan ostoba és olyan suta, hogy az fáj, és felidegel, a legnagyobb jóindulattal is csak ignorálod.
#40
"aztán a végén egy pökhendi "nem jött be" kijelentéssel hazaküldi."
Bááárcsak így lenne... de a még pökhendibb sima eltűnés, sohatöbbé nem válaszolás, vagy minden téren letiltás a gyakoribb ahogy hallom, és ahogy részben tapasztaltam is.
De ha valaki elmondja hogy nem jött be, azt is általában ki kell húzni belőle, én 1,5 hónap után megelégelve kérdeztem már meg a lánytól (pedig többször dobtam magaslapdát amit lecsaphatott volna hogy bocsmégse, mert én már pár nappal a randi után sejtettem...) hogy akkor most mi van, mondja már meg, és végre kinyögte, hogy nem érezte randin magát, bár emberileg elvolt velem, és hogy többé ne legyen randi formájában találkozás. De ha nem kérdezek rá, akkor most se tudnám...
#41: Ennek még lehet a magyarázata, hogy bár nem teljesen jött be az illető, de "B" tervnek még jó lesz, ezért nem is akarja magától eltávolítani, hiszen lehet, hogy az "A" terv nem jön be.
Ebbe viszont férfiként nem szabad belemenni, mert közben úgyis keresni fogja a következő "A"-t és ha megtalálja, akkor jön a lapát (természetesen indok nélkül, vagy ha nagyon muszáj, akkor jön a "nem működik a kémia, nincs meg a szikra" szöveg).
"# 35: Ha szóba kerül, hogy valaki sikertelen a pártalálásban az jön, hogy nézze meg a hibáit, és fejlesszen magán. De amikor arról van szó, hogy ez konkrétan meg is történjen egy sikertelen próbálkozás után, akkor már az van, hogy "ostobaság megmondani, hogy mi volt a hiba, csak nem reagálok és kész". És mind a kettőt úgy adjátok elő, hogy mi vagyunk a hülyék, hogy nem így gondoljuk. Saját magatoknak is ellentmondtok."
Ne adj isten felmerülhetne benned, hogy ilyenkor különböző emberek kommentelnek 2 különböző véleményt. És nem mindegy, kitől mit vársz: itt a gyk-n várod hogy valaki megmondja, mi a baj veled? Ezek a kérdések úgy hülyeségek, ahogy vannak, mert semmit nem lehet rólad tudni, akármennyi mindent sorolsz is fel, szubjektív és hiányos marad.
Pl. Jon Bon Jovit előadhatom helyes, sikeres, szőke hajú, elegáns férfinak, aki szereti a feleségét meg a gyerekeit, családcentrikus, és tehetséges. De előadhatom öreg, hulló hajó pasinak, aki 10 éve klisékből él már, fontosabb a pénz számára mint az önbecsülés, apám lehetne, tetoválásai vannak, ami számomra nem izgató, és nem képes belátni, hogy nincs már hangja, abba kéne hagyni, amit csinál, ehelyett kiröhögteti magát a színpadon minden hamis hanggal. Mindkét leírás igaz.
Az ilyen kérdések itt baromságok, akárhány tulajdonságodat sorolod fel mindig marad pár, ami kimarad, és lehet, hogy valaki annyira utál egyet (pl. dohányzás, rendszeres késés, akármi, amire valaki éppen harap), hogy az übereli az összes többit.
Ha a nőtől kérdezed meg: van, akinek csak nem jössz be, és rosszul kezeli azt a helyzetet, hogy a szemedbe mondja ezt. Itt mondjuk bejön az, amit korábban írtam, hogy aki nem teljesen tök hülye, az ennyiből is érti, hogy erről van szó. Nagyon sok férfi elkezdi iylenkor levelekkel bombázni a nőt, láttam itt olyat, aki elvárta, hogy nők tanítsák meg őt csajozni (ez nem egyetlen eset volt). Ha valakinek nem tetszel, az nem fog neked órát tartani róla. Ha visszautasítják a fotódat a Natonal Geographicnál, ott se írják meg, hogy miért. Én se kérdeztem sose egy férfitól se, hogy miért nem jövök be neki, ha ilyen volt, és férfiaktól is csak ezen az oldalon vagy máshol neten látok ilyet. Neked kell végiggondolnod, miben kell fejlődnöd. Szerintem egy józan paraszti ésszel mindenki, aki nem teljesen idióta maga is rá tud jönni, hogy pl. kövér vagyok, nem tudok főzni, határozatlan vagyok, túl makacs vagyok, dohányzom stb. Ha meg egy ember elmondása alapján akarsz változtatni, akkor csak neki akarsz megfelelni, mert másnak más tetszene, de ez az ember már úgyis elutasított, ennek így semmi értelme. Engem is volt, aki visszautasított, és végiggondolva tudom, mik azok, amikben ő jobb nálam, és amikben valószínűleg nem tetszettem neki. Ha pedig van olyasmi is, amire nem gondoltam, akkor azon pedig nem változtatok, mert azt én már nem tartom hibának, mindenkinek nem tetszhetek. A legtöbb ember tudja, mi vele baj, csak beismerni nehéz, de igazából szerintem mindenki tisztában van ezzel meg azzal a hiányosságával. És ha a nőkre nem külön fajként tekintesz, hanem feltételezed, hogy józan paraszti ésszel az értelmesebbje ugyanarra a következtetésre jut, mint a férfiak, és ezt a józan paraszti észt alkalmazod az életeddel való számvetésben is, oda fogsz kilyukadni, amit ők is gondolnak, hidd el.
Még egy utolsó reakció tőlem: én nem társkeresőzöm, de Facebookon néha bejelölnek emberek, akiket nem ismerek, pedig ezt nem szeretem. És nem írnak egy büdös szót se. Mivel éppen előfordulhat, hogy valakit a félárnyékban lefotózott plüssmackójáról nem ismerek fel, ráírok, hogy ismerjük-e egymást. MINDEN EGYES ALKALOMMAL. (Ha arab karakterekkel van a neve, akkor nem, nem megyek semmilyen -isztánba feleségnek.) És ilyenkor ugye van az, hogy tényleg egy ismerős, csak nem ismertem fel, mert nincs rendes képe (vagy egy nő mondjuk férjezett néven van fönt), vagy ugye ismerkedni akar. És még akkor sincs annyi, hogy szia, tetszett a képed, szimpatikus vagy, szeretnélek megismerni, hanem ilyenek, hogy (arra a kérdésre reagálva, hogy ismerjük-e egymást):
- nem, de már dolgozom rajta (igen, ez egy szó szerinti idézet volt)
- nem, de dumálhatnánk.
Értem, hogy sok nő nem válaszol, de arról nem esett szó, milyen levelekre kell válaszolni. Annyit én is tudok, hogy a társkeresőn van ilyen bemutatkozás. Ha pl. valakinek a leveléből látszódik, hogy el se olvasta a bemutatkozásomat, akkor arra én se reagálnék. Meg ez is bunkóság szerintem, hogy valaki köszönni nem tud, csak bejelöl. Le nem írná a világért sem, hogy mit akar. Nem azért, mert nem jövök rá magamtól,hanem mert így illik. A kalauz is tudom, hogy mit akar tőle, de azért csak elmondj,a hogy jegyeket-bérleteket. Így illik. Szerintem. Persze lehet másképp is gondolni, csak mindenki a maga illemszabályai szerint tartja helyesnek.
Azon kívül:
igen, mondhatjuk, hogy aki nem válaszol egy kedvesen megírt levélre, az nem túl illedelmes. Mint mondtam, társkeresőkben nem vagyok jártas, de azt tudom, hogy azért a téma körül rendezett hiszti is hatalmas. Mert oké, fogadjuk el, hogy ez bunkóság. De a világ ilyen. Én nem azt mondom, hogy ez jól van így. De még egyetemi professzorok is sokszor nem reagálnak, ha érdeklődsz valamiről, a barátok, munkatársak, főnököd, a novellapályázat zsűrije az akárki... nagyon sokan nem válaszolnak. Nem azt mondom, hogy ez így jó, vagy akármi, de olyan kérdést én még itt nem láttam, hogy miért olyan bunkó ez a zsűri, hogy nem is válaszolnak a pályázatra beküldött versemre. Amikor valaki órákig szentségel azon, hogy nők nem írnak vissza,kénytelen vagyok arra asszociálni, hogy burokban él. Nekem is volt már olyan, hogy kezdeményeztem írásban egy férfinál, nem válaszolt. Olyan is volt, hogy randi után nem válaszolt, illetve csak ilyen kis illemköröket. Igen, rosszul esett, de nem estem tőle kétségbe, nem gondolkodtam, hogy na, vajon ez most mire utalhat, csak nem arra, hogy nem jövök be neki. Kérdést sem írtam ki róla. Én senkinek semmi rosszat nem kívánok, tényleg, de aki ezen köröket pörög, annak az életéből hiányoznak a problémák. Valóban rosszul esik 2 percre, de a köré szőtt panaszkodást hisztinek látom.
És egy utolsó lehetőség: akit érdekel, olvassa el Deborah Tannen nyelvész könyvét, a Miért értjük félre egymást? címűt, arról szól, hoyg sok ember bunkónak tartja egymást, egész egyszerűen azért, mert különbözik a kommunikációjuk. És NEM arról szól, hogy a nőknek és a férfiaknak, hanem az egyéneknek, neveltetéstől, életkortól, lakóhelytől, nonverbális kommunikációtól függően.
"Neked kell végiggondolnod, miben kell fejlődnöd. Szerintem egy józan paraszti ésszel mindenki, aki nem teljesen idióta maga is rá tud jönni(...)"
Épp erről van szó! Úgy hisztiztek nekünk, mintha ez a mi dolgunk lennr. Én nem tudok és nem is akarok mindenkit megtanítani arra, hogy milyennek kellene lennie, mert más nőnek úgy is más tetszik benne. Egyszerűen csak nem bírom felfogni, hogy felnőtt emberek ennyire önállótlanok.
Én is írtam srácra, aki nem írt vissza. És? Vállat vontam, csinál, amit csinál, lehet, hogy nem tetszem neki, lehet, hogy az nem tetszett, amit kitaláltam neki és amivel ráírtam, lehet, hogy csak nem nézi az üzenetet, vagy más lány épp jobban érdekli, vagy akármi. És? Nem hisztizek, mint egy ostoba barom, hanem elengedem. Nem tetszhetek én sem mindenkinek, amiben meg fejlődnöm kellene, arra rájövök magam is. Ha meg más hívja fel a figyelmet rá, szerintem sosem változtatnék rajta. Így voltam a kövérségemmel, a ragaszkodásommal, meg számos mas dologgal: nekem kell élhetetlennek tartanom ahhoz, hogy változtassak, de nem hibáztathatok senkit azért, ha ezt nem fogadja el bennem.
Oké, velünk is van baj... De nem értem, emberek miért nem képesek felnőtt korukban felelni magukért. Önként nyalják idegen nők seggét, akár szó szerint, akár képletesen, utána meg megy a sírás. Össze-vissza írnak, mint egy debil, aztán csodálkoznak, ha olyan a reakció, amilyen. Elhiszem, hogy ebben mi is hibázunk, na de ha valami rendszeresen ugyanazt a reakciót váltja ki az emberekből, akinek van egy csöpp agya, elgondolkodik azon, hogy ez vajon miért van.
Nem muszáj változ(tat)ni, de akkor ne bőgjünk, hogy mindenki szemét, és jaj,mi mindent megtettünk. Nem. Aki mindent megtesz, az nem viselkedik így, hanem éli a kis életét és higgadtan kezeli az ilyesmit.
#44: " ilyenkor különböző emberek kommentelnek 2 különböző véleményt."
Ez még igaz is lehetne, viszont egyszerre csak egy vélemény van jelen. Ha arról van szó, hogy a visszajelzések alapján kéne fejleszteni magunkon, akkor senki nem jön oda az állítólagos másik csoportból azt mondani, hogy inkább ne, mert az a jó, ha nem jön visszajelzés, ha pedig arról van szó, hogy ostobaság megmondani az elutasítás okát, senki nem jön azzal, hogy "de hát nőtársaim, csak meg kéne mondanunk, ha azt akarjuk, hogy javítson rajta". Nálatok az igazság valahogy mindig aszerint változik, hogy éppen nektek mi áll érdeketekben. Ez már ennél a kérdésnél is kiderült. Úgy csűritek-csavarjátok folyamatosan, hogy nehogy egy minimális önkritikát, kompromisszumkészséget vagy akár a saját nézeteitek átgondolását kéne gyakorolni.
"Ha meg egy ember elmondása alapján akarsz változtatni, akkor csak neki akarsz megfelelni"
Ez csak a primitív gondolkodásúaknál van így (mondjuk nem lep meg, hogy a nők többsége nem is lát tovább ennél a gondolatnál...), egy értelmes ember tudja, hogy egy személy véleménye nem az egészet fogja adni, csupán hozzátesz egy részletet. Több különböző helyről érkező információk adják ki az egészet, és attól, hogy ennek csak egy részlete az adott egyéntől való visszajelzés, nem jelenti azt, hogy nyugodtan el lehet hagyni.
Arról már nem is szólva, hogy az égvilágon semmiféle törvényszerűség nincs affelé, hogy a kifogásolt tulajdonságon változtatni akarunk. Ha például azzal utasít vissza, hogy mittudomén nem járok házibulikba, és ő olyan párt akar, aki igen, akkor azt mondom, hogy akkor tényleg nem illünk össze, no problem. De ha nem mondja ezt meg, csak eltűnik, akkor én honnan a halálból találjam ki, hogy neki pont ez volt a baja, és nem az n+1 másik szóbajöhető valami? Egyszer arról írsz, hogy ha végiggondoljuk, úgyis ugyanarra a következtetésre jutunk, utána meg arról, hogy az egyének között nagy kommunikációs különbségek lehetne. Megint egymásnak ellentmondó dolgok, de persze ez nem zavar, amíg a bizonyítványt kell magyarázni...
A nemválaszolás köré szőtt panaszkodás pedig már réges rég az elvekről szól, erről az alternatív igazságos sunnyogásotokról, hogy akármeddig képeset vagytok magyarázkodni, csak nehogy szembe kelljen néznetek azzal, hogy igenis, ti is hibáztatok! És arról, hogy a vádjaitokkal ellentétben nem tökéletes külsejű, ám szolgalelkű cicababákat várunk, hanem egész egyszerűen _emberi bánásmódot_!
Jöhet a következő magyarázkodásadag.
Figyelj, kedves utolsó. Szerintem még egyszer elolvasva amit írtam, nem volt benne ellentmondás: én azt írtam, hogy a józan paraszti ész rávezethet,mi a hiba, és igen, ez ellentmondásnak hangozhat a különböző egyének véleményével szemben, de vannak olyan példák, amiket pl. te mondtál, hogy nem jár diszkóba, ez egy konkrét dolog. Viszont vannak olyan tulajdonságok, amik közösek (senki nem szereti a részeg, tunya, lusta, kövér, egészségtelen embereket, akik nem takarítanak, és mindig késnek). És itt, ezen az oldalon én inkább az utóbbit látom, hogy sok ember, aki alapvető dolgokat nem tesz, nem egy kapcsolathoz, hanem egy létezéshez, meg van döbbenve, hogy vajon vele mi a baj. Azt is mondod, hogy nem következik belőle automatikusan, hogy változtatni akarsz. de következik, mert különben nem itt kérdeznéd. Itt mindig csak ilyen kérdések vannak. Azon túl olvasd el a könyvet, amit ajánlottam. Igen, egyének vannak, de azok halmazszerűen csoportokba illenek, szerintem ez nem bonyolult, de nyilván nem fogom itt leírni a 360 oldalt. Ha érdekel, elolvasod, ha nem, nem az én bajom.
Minden esetre én igenis elismertem, hogy vannak ostoba nők. de amíg így beszélsz egy teljes nemről ("(mondjuk nem lep meg, hogy a nők többsége nem is lát tovább ennél a gondolatnál..."), addig őszintén, mit vársz? Azért nem boldogulsz, mert külön fajnak hiszed a nőket, és lekezelő vagy. És nem érdekel, hogy mennyi trauma ért, ami szerinted erre feljogosít. Az ember azt látja, hogy bunkó vagy, senkit nem érdekel, miért lettél az.
És semmi érdekem nem fűződik ahhoz, hogy kedvelj, úgyhogy nekem mindegy. De az tény, hogy arról, aki ilyeneket kérdez én azt gondolom, hogy nincs kommunikációs és szociális érzéke, burokban élt. Az ilyen ember sokszor a vele egyneműeket se érti.
" És itt, ezen az oldalon én inkább az utóbbit látom, hogy sok ember, aki alapvető dolgokat nem tesz, nem egy kapcsolathoz, hanem egy létezéshez, meg van döbbenve, hogy vajon vele mi a baj. "
Az én problémám még mindig nem ez. Sosem vitattam, hogy vannak gyökerek, akik láttán én is csak a fejem fogom, de ahogy már annyiszor leírtam (és nem csak én), hogy mi abból a csoportból vagyunk, akik - tessék megkapaszkodni - NEM vagyunk részegek, lusták, kövérek, rendetlenek, igénytelenek, bunkók, nőverők, zaklatók, hisztizők, sőt, semmilyen ehhez hasonló látványos negatív tulajdonságunk nincsen, csupán annyi a bűnünk, hogy külsőben és bulizásmennyiségben nem ütjük meg az Ideális Igazi Férfi szintjét, de hangsúlyozom, nagyjából az átlagos környékén vagyunk, mint egy hétköznapi ember. Most erre az jön, hogy biztos rosszul gondolom, és valójában egy kibírhatatlan valaki vagyok, csakhogy a párkeresésen kívül ez sehol nem mutatkozik meg. Az élet egyéb területein normálisan tudunk érvényesülni, sokan tartanak jó fejnek, értelmesnek, még az is, akivel akár itt beszélgetek néha. Csak van az a hiedelmetek, hogy rossz dolgok csak rossz emberekkel történnek, és emiatt nem tudjátok befogadni azt, hogy nem csak a részeges zaklató gyökerek vannak szerencsétlen helyzetben a párkeresésben. Pedig ez itt a kulcs.
Sosem vitattam, hogy ha te nem kapod meg az alapvető tiszteletet mástól, akkor te sem adsz neki. Azzal volt mindig is a bajom, hogy ha én megadom az alapvető tiszteltet, akkor sem kapom vissza! És ami példákat itt mind felhoztok, hogy ebben és ebben az esetben ne csodálkozzak - hát bakker, egyiket sem csinálom! Szóval csodálkozhatok? Ez eljut az agyadig? Szólj, ha sikerült megérteni, és akkor lassan talán te is a valós problémáról kezdesz elmélkedni.
"Azt is mondod, hogy nem következik belőle automatikusan, hogy változtatni akarsz. de következik, mert különben nem itt kérdeznéd."
Ennek semmi értelme. Nincs összefüggés.
"de amíg így beszélsz egy teljes nemről ("(mondjuk nem lep meg, hogy a nők többsége""
A nők többsége egy teljes nem? Mesélj még!
"Azért nem boldogulsz, mert külön fajnak hiszed a nőket, és lekezelő vagy."
Nem hiszem őket külön fajnak (sőt, pont hogy úgy néz ki, hogy talán ez a vesztem, mert lehet mégis külön faj), és nem vagyok velük lekezelő. VELED vagyok lekezelő, és csak a vita közben, és csak mert kiérdemelted.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!