Mit gondoltok erről?

Menj vissza a szakemberhez, és légy őszinte magaddal is.

Lehetséges, hogy 4 éve csak egy zavaros érzekemmel találkozták, és azóta is rettegsz valamitől ami nincs is.

Az is lehet, hogy valóban bi/homoszexuàlis vagy, csak a neveltetés, a társadalmi kinvenciók miatt ezt elnyomod magadban.

Hidd el, az ilyesmit egy jó szakember segít megérteni, feldolgozni, elfogadni, jobban jársz, mintha még 20 évet küzdesz saját magad ellen, majd 40 évesen két gyerekes anyaként jössz rá, hogy hibáztál, és szeretsz bele egy nőbe, esetleg sosem fogsz emiatt kialakítani egyik nemmel sem párkapcsolatot.

Amit viszont most csinálsz, az a legrosszabb, félsz és tagadsz valamit, ami lehet, hogy nincs is, ha meg van, akkor nem így kell hozzáállni.

Bennem végig olyan érzés volt, mialatt olvastam a kérdésed, mintha te nagyon elítélnéd a bi/homoszexualitást, vagy legalábbis szégyellnivalónak éreznéd.

Bennem is volt hasonló érzés, de azóta kiderült, hogy egyszerű ragaszkodás és szimpátia volt, ami inkább indulatáttételből adódott. Viszont ha kiderülne, hogy nem vagyok teljesen hetero, nem esnék kétségbe. Nálam igazából ezek a kategóriák sem léteznek, csak van, akinek ez tetszik, van, akinek meg amaz. :)

Ezért tanácsoljuk, hogy keress egy jó pszichológust, akivel tudsz együtt dolgozni.

A gyomorideg, a kiborulás nem a legjobb reakciók, és egyáltalán nem biztos, hogy valóban arra adod, amit te gondolsz (érzelmek nők irányába). Ki tudja, mi a valódi ok, és ha egyedül nem sikerül rájönnöd, akkor kérj segítséget, a szakember nem gyógyszert ad, vagy megmondja mit tegyél, csak segít, hogy magadtól rágyere mi az ok, és hogyan tudod megoldani.

Ettől nem kell félni, én férfiként voltam olyan helyzetben, amit nem tudtam egyedül megoldani, nem féltem és szégyelltem elmenni valakihez, aki segít. Erre való a pszichológus, rengeteg idegesen átsírt éjszakától kímèlheted meg magad