Van itt köztetek olyan 30-as vagy 30 közeli férfi aki már azért nem ismerkedik nőkkel, mert egyszerűen gyűlöli az örökös lekoptatást, az örökös van barátom, vagy nem vagy az esetem szlogent a nőktől?

Amíg ilyen rejtett agresszió tombol benned, addig jobb is, hogy jegeled a témát.

Nem, én nem vagyok nagyon jóképű, mégis mindig össze tudok hozni valamit.

Természetes szelekció

Bakker olyan nincsen, hogy folyton elutasítanak.....

Én nem vagyok elkeseredve, de egy ideje nem erőltetem a témát. Azért éles szemmel járok mindenfelé, de kicsit beleuntam abba, hogy ügyeletes szórakoztatóközpont lehessek, már ha túljutok az első rostán, a küllemi adottságok elfogadásán. Nincs gond velem küllemre, többedjére mondom és mások is ezen az állásponton vannak, ennek ellenére jó ideje elkerül a szerencse, pedig igényes vagyok, ápolt, tanult és igyekszem művelt is lenni az intellektualitásom által. Na most nem tudom, hogy tényleg a környezet-e a meghatározó, ahogy valamelyik nagy bölcs is mondta anno, hogy egyetlen egy dolog különböztet meg egy zsenit is egy gyilkostól: a környezete, vagy valami karmikus dolog lehet, ha elfogadjuk, hogy vannak előző életek. Nem hiszek az ilyen el vagyok átkozva bäromságokban, de valami van a levegőben, mert az tuti, hogy minél jobban odateszem magam, annál magasabbról kuláz le az Isten, vagy ki minek hívja.

Frusztrált vagyok és elkeseredett, de nem vagyok agresszív vagy gyűlölködő. Egyszerűen feladtam, nem akarok nőt az életembe, csak mint barátot. f35

Én pl, 36 éves vagyok, de 30 évesen se tepertem már utánuk. Igazából van jó oldala is ennek, mármint hogy nem kellek akit szeretnék, de kicsit meg rossz, hogy nem tudom felszedni, mert másra izgul. Manapság ebben az anyagias és kivagyi világban, felszínes kapcsolatokban egyébként is nehezebb a párkapcsolat. Sok pl van, hogy azt hiszik egymást szeretik, de közben csak valaki társaságát keresik, találnak 1-2 szimpi jellemzőt a másikba és hozzá láncolják magukat, követve a trendet, hisz a magányosokra úgy tekintenek manapság, mint a remetékre.