Miért van az, hogy a legtöbb férfi a való életben boldogan tud élni társ nélkül is, a legtöbb nő meg erősen társfüggő?

"Miért van az, hogy"

Nem van. Ezek a ismerőseid. A bátyám társfüggő, én nem vagyok az nőként. Akkor most mondhatom, hogy a férfiak kapcsolatfüggők, a nők meg nem?

Statisztika ide vagy oda,szerintem ez úgy néz ki,hogy ugye két fajta fas@zi van.Az egyik akinek még nem volt se barátnő se feleség sesesemmi,meg az elváltak.

Szük minta a baráti körömből:Az elváltak és a sokadik barátnőn túl levők,jellemzően 35-40esek tényleg jól elvannak a hobbijaikkal.Ezt a réteget szerintem lehet általánosítani.Persze van kivétel,ahogy mindig mindenhol van,de náluk megvan az hogy megpróbálta,mondjuk akárhányszor,és így végülis elege lett az egész nőcirkuszból.

Érdekes hogy a legtöbb nőnek nincs hobbija.Ez elég jellemző

Én pont fordítva látom.

Ráadásul a nők szoktak inkább szakítani, nem a férfiak. A válóperek 71%-át a feleségek kezdeményezik. Szóval a teóriád eleve nem igaz.

"Lehet nem tudomány, de én is úgy látom, hogy egy férfiak általában stabilabbak egyedül. Számítógép, játék, barátok, alkohol."

Szóval szerinted az alkoholizálás, a csavargás és az, hogy belemerülnek egy fiktív játékvilágba, az annak a jele, hogy a való életben stabilak? :DDD

Mi az hogy a nőknek nincs hobbija? Nem csak nekem vannak hobbijaim, hanem a hobbik során rengeteg nővel találkozom, sőt: nőtöbblet van. Az hogy valaki otthon gépezik meg sörözik, az nem hobbi.

Jómagam egyáltalán nem vagyok társfüggő, évek óta vagyok egyedül, jól elvagyok, bár jól jönne egy partner, de nem kaparok utána. Én egyedülálló férfit szinte nem is ismerek, mind kapcsolatban van, és egy masszív rétegük csalja az asszonyt, mert úgy látszik társfüggő és egyedül nem lenne meg jól. Egyedülálló barátnőm több is van, ők nem adják lejjebb az igényeiket. Én a saját életemben a totál ellenkezőjét látom annak amit te, sőt még a válási statisztikák is azt támasztják alá amit én tapasztalatok (több nő ad be válást mint férfi) viszont eszembe sem jutna ez alapján a férfiak többségét társfüggőnek és a nők többségét ennek ellenkezőjének tekinteni. Az általánosítás nem ad valós képet az életről.

" Az hogy valaki otthon gépezik meg sörözik, az nem hobbi."

Hát szerintem ezt mindenki eldönti magának. De v ki meg gyúrni szokott. Embere válogatja.

Én nem látok nemi különbséget annyira. Van nő ismerősöm és én is olyan vagyok, hogy egyszerűen nem izgat az, hogy találok párt vagy sem, annyi időm van rá és annyi más dolgom/tervem/célom, hogy ez olyan, mintha azt kérdeznék, hogy hogyan fogom nevelni a gyerekem. Honnan tudjam? Azt sem tudom, milyen lesz, hány lesz, van halvány elképzelésem, de 21 éves fejjel nem azon fogok agyalni, hogy adok-e neki gumicukrot, vagy hova iratom be oviba. Van jobb dolgom. És igazából a pártalálásnál is. Persze, örülnék, ha lenne valaki, mert kihevertem a korábbi kapcsolatomat és nyitott vagyok újra. Nekem is jólesne a rendszeres szex, a közös alvás, a romantika, a cuki meglepetések, csókok, közös programok és minden. De ráérek akkor agyalni, ha ott leszek, több időm (minimum 10, de inkább 20-30 évem) van ezen agyalni, mint azon, hogy hogy végzem el az egyetemet, hol akarok elhelyezkedni, mit akarok esetleg még tanulni mellé, hova akarok utazni, mit akarok csinálni idén nyáron, télen, jövő nyáron, mit fogok edzeni holnap... :D És jól érzem magam, mert ki van töltve így is a napom és kerek az életem, amihez egy párkapcsolat csak kis plusz lenne, nem valami, amit be kell írni a határidőnaplódba.

És vannak olyan nők, akik levegőt sem tudnak venni a párjuk nélkül. Az egyikkel tök jó barátnők lehetnénk, ha nem lenne a drága (nevezzük most így) Petike irigy még rám is, meg nem lennének olyan halálosan szerelmesek egymásba 6 év elteltével is, hogy nem mehetünk el kettesben moziba, mert őt is feltétlen kell hozni. Komolyan, már annak örülök, ha a beszélgetéseinket nem olvassa el az a pasas. Mikor meg összevesztek, akkor meg azért nem akart a nő menni, mert "nem tudna hol lakni", legalábbis a városban, ahol tanul. Mert az albérletet együtt bérlik. Egy másik barátnőm rosszabb, ők tényleg sülve-főve együtt vannak és nem akarom elhinni, hogy ennek a két embernek tényleg ennyire nincs életük egymáson kívül. Nem akarok nekik rosszat és valahol szívmelengető, valahol meg baromi rémisztő, hogy nők és férfiak így feldobják mindenüket egy kapcsolatért, hogy jóformán semmire sem érnek rá egymáson kívül. De őket nem zavarja. Más meg sikítva rohanna egy ilyen kapcsolatból. Engem is megfojtana.

Másik ismerősöm meg hetente unja meg a pasijait, de nem tud egyedül elülni a fenekén. Ugyanilyen van férfiban is, minden második hónapban betalál, hogy szerelmes belém, aztán megtalálja élete szerelmét, akivel egy hónap után szakítanak... Erre nem tudok mit mondani. Bár az sem jobb, aki nem társfüggő ugyan, de punci/farokfüggő. Az talán undorítóbb nekem, hogy valaki mindig más nővel/férfivel bulizik és kel, és nem tud egy nyomorult estét egyedül, nyugiban tölteni és gondolkodni magában vagy lefoglalni magát vagy valami...

Szerintem úgy eredendően van baj, nem a nőkkel vagy a férfiakkal...