Srácok! Csak nekem nincs kedvem időt fektetni a csajozásba?

Környezetemben egyre több ilyen van, én is kezdek ezen az állásponton lenni. Egyszerűen nem éri meg időt fektetni a csajozásba, a hosszabb távú párkapcsolat reményébe (sem). Szimplán nem. Naponta egy órám legalább elmegy társkeresőn, mert ha én nem teszek a dologért, a csaj nem fog csak úgy az ölembe hullani. A nők nem kezdeményeznek soha, mivel megalázó nekik az őszinteség. És ha én nem, akkor ki fog? Ha meg máshol lenne lehetőségem, akkor meg nincs kedvem már elrontani azt az időtőltést azzal, hogy csajozzak. Mert mindig csak egy talán lesz, jön másik pasas, vagy éppen azért beszélget velem, mert unatkozik.

Mikor suliba jártam nem volt más dolgom max az iskola, de ahogy idősebb vagyok, egyszerűen nincs kedvem az elutasításért megdolgozni. Régebben röhögtem rajta, de tizenévesen könnyebb amúgy a csajozás is. Nem is ment sz.rul. De ma, inkább bámulom esetleg a TV-t, vagy a saját hobbijaimmal elvagyok, amik boldoggá tesznek, mintsem a csalódás és megaláztatás. ami már évekig tart.

Ismerek olyat, aki minden hobbiját, tulajdonságát eldobta csak hogy egy kamu sablon legyen, amire buknak a nők. Mert nem azt mondja, ami saját gondolat, hanem amit a nők hallani akarnak. Felépített egy látszatképet, egy imázst. Köszi, de én maradnék egyéniség.

Úgy érzem a nők többsége szereti kihasználni a figyelmet, de nem őszinte ezzel kapcsolatban. Ha unatkozik, ugráltat időt tölt veled majd bejelenti, hogy jaaa én nem akarok semmit. Vagy az ismerkedésbe sem tesz bele semmit, elvárja, hogy körül legyen ugrálva. Ha Én nem viszem a beszélgetést, az azonnal megszakad, mert őt nem érdekli a dolog, csak időt tölt. Nekem mint férfi, mindent meg kell tennem a figyelemért, neki semmit, és majd talán beadja a derekát és megmozdul ő is. Nekem kell változnom, neki nem. Nekem kell, humor centernek lennem, neki a legnagyobb feladat a választás, meg a levegővétel. És ha te őszinte vagy, kiállsz magadért, akkor a legtöbb nő fel van háborodva, és kikéri magának.

Magyarán ismerkedni csak látszat imázst fenntartva, hazudva, és saját egyéniséged eldobva lehet!!!

Szóval meguntam, kamuzni nem akarok senkinek, pláne magamnak nem. Úgy vagyok vele, hogy van egy szint, amikor az önbecsülésem is azt súgja, hogy oké, túlzás az alázkodás. Mert alázkodásnak érzem az ismerkedéseim 90% át.

De mit lehet tenni?