Hogyan őrizheti meg az ember a méltóságát, ha egyedül kell leélnie az életét?

Ugy, hogy nem erdekel, mas emberek velemenye.

Amugy azt gondolom, ha teljesen egeszseges vagy, ertsd pl suket,vtolokocsis, akkor csak szimplan szuletett vesztes alkat vagy, s ezen csak szimplan nem akarsz valtoztatni.

Nekem ket es fel eve dignosztizaltak az orvosok "valamit", s azt mondtak ezen nem lehet valtoztatni. Napi 3 orat dolgozom azon, hogy ne legyen igazuk. S egyszer tudom, hogy elfogom erni, hogy olyan legyek mint barki mas.

A környezetemben több ilyen ember is van, és én magam is ilyen vagyok. Érdekes, hogy akiket példaként tudnék felhozni, mind nők (én is). :)

Azt látom, hogy akik egyedül élnek, a munkájukban teljesednek ki igazán, hiszen mindketten magas beosztásban dolgoznak. Rendes és kedves emberek, a munkájuknak élnek. Tisztelik és szeretik őket.

30 feletti nő vagyok én is, saját döntésem alapján egyedül leszek, és én is azt érzem, hogy nekem a munkámban kell kiteljesednem. Azt érzem, hogy tisztelnek is.

Egyébként az ismerősi körömben lévő egyedülállókat nem vesszük a szánkra, engem sem szoktak pl. a munkatársaim heccelni, bántani amiatt, hogy egyedül vagyok.