Hogyan tegyük túl magunkat azon, hogy csak arra kellettünk?

Sz..r ügy. Miért nem a korosztályodból keresgélsz? Ennyi eszed lehetne már nemtudom hány évesen!

Nem kérsz a kioktatásból?

Ember, akkor mégis mit vártál egy tőled jó pár évvel fiatalabb kislánytól, aki a lányod is lehetne?

Azt hitted kis naivan, hogy hosszútávú kapcsolatra kell neki egy olyan férfi, aki az apja is lehetne????

Zárd le a múltat és máskor a korosztályodból keresgélj!

#3

Szövegértésből bevéshető a számodra egy szép nagy "nullás" érdemjegy.

Ha a lányod lehetne annyi, akkor nálam biztos idősebb vagy. Könyveld el más erkölcsi hiányosságának a történteket, a jövőben pedig ne hagyd, hogy a kétségbeesés felülkerekedjen a józan eszeden. Ilyenkorra már kell, hogy rendelkezz megfelelő élettapasztalattal és emberismerettel, javaslom, hogy használd.

30/f

Nincs erre jó recept tényleg.

Tudom, hogy nem lesz túl divatos a hozzászólásom, de azzal tudod magad túltenni, hogy tanulsz belőle, megkeresed azokat a pontokat, ahol elsiklottál jelek felett és legközelebb okosabban választasz.

Garancia nincs semmire persze.

39 éves nő vagyok, megértem a csalódásod.

Én úgy próbálom "védeni" magam, hogy pontosan megfogalmaztam magamnak, hogy milyen társat keresek, mik azok a kritériumok, amiben nem tudok és nem is akarok kompromisszumot kötni (pl. dohányzás), mi az, amiben van egy intervallum, mi az, ami nem szempont, nem fontos.

Álszentségnek tartom, ha valakinek nincsenek elvárásai, mert az vagy azt jelenti, hogy minden mindegy vagy magával sincs tisztában...

Nyilván igaz az is, hogy kellően érett feleknél nincs utólag jelentősége annak, hogy mikor történik meg a testiség- ezzel együtt én tartom magam ahhoz, hogy randizzunk, találkozzunk, ismerkedjünk, legyen ideje a megkívánásnak és a megélésnek is.

Ez nem játszmázást jelent, hanem egyszerű kivárást, türelmet, ami nekem eddig még kifizetődő volt a korábbi kapcsolataimban. Nyilván 30 felett nem kell ezt hónapokig húzni, de nálam extrém kategória az első randis szex és nem érdekel, másoknál ez hogy megy...

Egyébként tedd fel magadnak a kérdést:

- te tiszta szívvel, egyenes szándékkal mentél ebbe a viszonyba/kapcsolatba? Ha igen, akkor nincs miért szégyenkezni most sem a tükör előtt

- félretéve a tudatot, hogy vége, "csak arra" kellettél: élvezted az együtt töltött időt, szexet, ismerkedést? Ha igen, akkor könyveld el egy aprócska, jelentéktelen, könnyű kalandnak, szép emléknek és ne arra fókuszálj, hogy mi nem lett a kapcsolatból, hanem arra, hogy mi volt benne a jó, amikor megélted.

Talán ez a hozzáállás picit segíthet.

Na nem azonnal, idővel :)

...ha most nem ugrasz a következő jelentkező ölébe, az is sokat fog segíteni, de majd csak utólag értékeled így- ne siess sehová.

Ha ez neked fájdalmat okozott, szíved joga megélni a rosszat, "meggyászolni" az elveszett lehetőséget.

Bosszút forralni, beolvasni, más módon kicsinyesen reagálni nem érdemes, nem elegáns. Lépd át, ahogy ő átlépett téged és az érzéseidet. Ennyit érdemel a dolog, nem többet.

Sok sikert.

Ha nem 16 éves kislány vagy, akkor nem értem, mi a probléma. Miért nem alakult ki benned egy egészséges önbizalom, önbecsülés, ami segítene abban, hogy ne vedd magadra?

Én még csak 25 vagyok, de soha nem tudnának ezzel megsérteni, soha nem gondolnám, hogy azért kellek valakinek csak szexre, mert ne lennék alkalmas többre. Én a másik felet hibáztatnám és ha jó lett volna a szex, akkor letojnám a továbbiakban, egyszerűen szexeltem egy jót, aztán viszlát.