Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Aszexuális lennék? Így hogyan találjak párt?
20 éves lány vagyok, és egyre biztosabb, hogy aszexuális lehetek. Minden "tünetet" produkálok. Sokat olvastam már a témában mivel már egy ideje gyanítom. Érzelmi kötődést ki tudok alakítani, de a szexualitás miatt nem vagyok képes közelebb kerülni senkihez, mivel olyan mintha kb nem lenne libidóm.
Gondolom, hogy ennek mi lehet az oka, kislánykoromban molesztáltak.
Most mit tegyek? Éljek így, mivel nem érzek hiányt így pár nélkül, de például anyukám szokta mondani, hogy talán meg kellene próbálnom ismerkedni azokkal a fiúkkal, férfiakkal, akik próbálnak felém közeledni. Ráadásul a környezetemben sem értik, hogy miért nincsen senkim, mikor nem indokolt, hogy eddig senkim sem volt még.
Pszichológushoz kellene mennem?
Elég nehéz lesz így párt találnod, mert mondjuk ki őszintén a szex szinte mindenkinek fontos.
Gyanítom az asszexualitás a férfiak között még ritkábbnak számít.
Ha nem érhetnék a nőhöz, akit szeretek akkor előbb vagy utóbb úgy is szakítás lenne a vége, vagy megkattannék.
28/F
Én pasi vagyok és voltak szexuális problémáim és érzelmiek is. És nehéz volt ez amit írsz, hogy mások nem értik mit művelek.
Szerintem több oldala van ennek. És nagyon bonyolult.
Nekem pl benne volt az egészben az, hogy nagyon kevés ember tud beindítani igazán. Tehát eleve nincs az, hogy a falnak megyek annyira akarok egy random nőt. Szóval ez eleve egy kérdés, hogy hogyan hatnak rád emberek érzelmileg.
Másrészt, és lehet ezzel összefüggően volt olyan, hogy épp nem állt fel nővel. És ezektől oda jutottam, hogy inkább hagytam az egészet. Mert nem is érdekelt nagyon valaki és aztán még ez a szex is problémás volt.
Szerintem próbáld valahogy megfigyelgetni magad. Nekem az az érzésem, hogy lehetne olyan formája a szexnek, ami örömödre lenne. Csak lehet nem pont úgy, ahogy a pornóban van. De itt meg kell figyelned magad tényleg, hogy pl okoz e örömöt az érintés, az önkielégítés. Meg egyáltalán mitől ugrik meg kicsit a pulzusod. Mert valamitől tuti megugrik.
És aztán. Ezektől függetlenül. Valamit kell kezdened az életeddel. Vagy valamilyen mag, amit klassz lenni kihajtatni. Növénnyé érlelni, ha érted mire gondolok. De ez nem is teljesen független a korábbiaktól, mert az a kérdés, hogy ki vagy te, milyen fajta, milyen növény lesz ebből, hogyan lehet széppé kibontani. Ez lehet egyedül is, másokkal is, sokféleképpen.
Csak bejön a többi ember. Akik meg tudják, hogyan kell élni :D Nem persze. Igazából fogalmuk sincs nekik sem, de azért ami tőlük eltérő azt nehezen viselik és simán elcseszik a kedvedet, azzal, hogy te miért nem úgy ahogy ők. Simán azt akarnák, hogy ha zsiráf vagy, akkor is sétálj át az alagúton és ott stresszelnek, hogy mi ez, hogy valaki ezt nem akarja és már saját magukat se értik, hogy akkor ők minek csinálják és akkor még agróbbak.
Szóval valahogy itt meg kell erősödnöd. És képesnek lenni félni attól, hogy mások mit gondolnak, mit mondanak. Hanem akkor is ha száz ember sikítozik, hogy ne, te akkor is tudd csinálni amit akarsz és ráadásul úgy, hogy örömöd is van benne. Nyilván nem egyszerű. Nagyon nagyon sok gyakorolás kell. És egy csomód dolgot neked kell kifejlesztened, hogy mit hogyan mert nem hagyatkozhatsz arra, hogy mások hogy.
A kérdéseidre meg konkrétan: kísérletezhetsz is pasikkal, de akkor ha te akarod és ne azért mert ő akarja. Lehet, ha valakiben megbízol akkor kísérletezhetnétek veled ketten. De akkor olyan valaki kell, akit nem tör össze, hogy neked esetleg nem jók bizonyos dolog vele.
Másrészt meg ugyanezt teheted pszichológussal is. Úgy látom úgy érzed, hogy szükséged lehet mások segítségére. Ő pedig ilyesmi. (ezt mondom úgy, hogy nem voltam soha, tehát nem saját tapasztalat).
De a lényeg, hogy ne ijedj meg, merj élni. Bátorság!
(ha minden kötél szakad lehetsz apáca is. lol. komolyan. az klassz dolog)
Tünetek alatt azt a szinte összes jellemzőt értem, amit a neten találtam róla. Olvastam, hogy ezen belül is több típus van, van aki mint írtad vágyik az ölelésre, stb. Hát nálam ez sincsen, kb olyan mintha egy 5 éves kislány szexuális szintjén lennék.
Volt, hogy egy fiúval több randira is eljutottam, de mikor éreztem, hogy komolyodna a helyzet (pedig magától a szextől még messze voltunk), inkább ürügyet kerestem, hogy ne találkozzunk többet és előtte bírtam a fiút, de miután találkozgattunk és amúgy személyiségre tetszett, de a közeledése miatt (ami tényleg szinte semmi sem volt), teljesen megrémültem, nem akartam magamat jobban belesodorni. De az is tipikus aszexuális tünet, hogy a nem magam miatt, hanem mások véleménye miatt akarnék változtatni, mivel mint itt is írták, hogy majd "macskás öreglány" maradok így. És a környezetem, mint írtam egyre jobban "piszkál". Heti 4-5 alkalommal edzeni járok, figyelek az öltözködésemre, sminkelek, egyetemre járok, szóval nincsen bennem semmi, ami miatt egyáltalán ne lenne barátom. Meg még most oké. De mi lesz mikor 35 leszek és mondjuk senkim sem lesz, mert egyszerűen nem akarom? Vagy mi lesz, ha lesz valakim de csak azért fekszek le vele, mert ez a társadalom elvárása? Nem is tudom mi a rosszabb...
Anyukám tud a molesztálásról, de azt hiszi, hogy én azon teljesen túlléptem, nem élte meg annyira tragikusnak, mint én (hibás vagyok ebben én is, mert mindent nem mondtam el neki), meg elég kicsi voltam, szerintem azt hiszi, hogy én szinte már nem is emlékszem rá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!