10-15 év alatt miért alakult át egy abszurd dologgá a társkeresés és miért lettek pár éve ekkora női igények, ha ismerkedésre kerül a sor?

Sohasem értem, hogy nem értitek: a társkereső oldalak nem azért vannak, hogy bárki is társat találjon, hanem mert bazi nagy üzlet.

A regisztrációk jókora része is az üzemeltető által feltöltött kamu profil - még jó, hogy nem válaszol semmire.

Meg tele van frusztrált, elmebeteg, aberrált alakkal...

Nem fog javulni.

Viszont én is találtam párt majd 60 évesen, mindenféle társkereső nélkül, szegényen - még te is odalennél érte.

Szóval ne keseregj, ne keress - élj, aztán majd előbukkan

11 vagyok, azért írtam ezt, mert negyven éves nőként tudom, hogy más volt az elvárásom huszon évesen és más most, a válás után. Huszon évesen a prioritásom a közös vonzalom, az égbekiáltó szerelem, az intelligencia és az átbeszélgetett éjszakák voltak. És ezt meg is kaptam a volt férjemben. Nem volt semmink,együtt próbáltuk felépíteni az életünket. Nekem diplomám volt, neki nem, de nem érdekelt.

Viszont a házasságunknak nem véletlen lett vége. Volt idő, hogy a gyes és a családi pótlék volt az állandó bevételünk, mert neki csak alkalmi munkái voltak, én pedig nem mehettem vissza dolgozni, mert a gyerekét csak addig szerette, amíg nem kellett tisztába tenni. Az ő orra "ehhez túl érzékeny volt".

Ma már, tapasztalatom alapján, rákerült a listámra hogy az illető legyen család centrikus (fogadja el a gyerekemet, én is elfogadom az ő esetleges gyerekeit) anyagilag stabil (nem, ne adjon nekem semmit, én jól megvagyok, de ne húzzon le)

legyenek céljai (nekem is vannak, támogassuk egymást, ne a földbe döngöljük)

és hasonló szórakozási igényeink legyenek (ha csak otthon akar ülni a gép előtt, nem tudunk közösen feltöltődni)

Szóval ma már ha kapcsoltba lépnék valakivel ezeket is fontosnak tartanám az intelligencia, hűség, közös vonzalom mellett. Persze tudom, sokaknak ezek égbekiáltó elvárások, de az élet megtanított arra, hogy ha alább adom, megégetem magam. Semmivel többet nem várok el mint amit én magam adok.

Nőttek a társadalmi különbségek, megváltozott az egész párkeresési felfogás és hányadék lett az emberek értékrendje is. Kiket látsz sikeresnek? A gátlástalan, nagyratörő, mindenki mást eltaposó legalja hitvány söpredéket, csak mert jól néznek ki és van pénzük. És mert manapság minden eladó meg forintosítható. Naná, hogy a nők az ilyen pasasokat tekintik alfahímnek, és nem fogják kevesebbel beérni! A média és a vadkapitalizmus együttes végterméke ez a szarból épült vár.

Javulni egészen biztos nem fog, hacsak nem jön meg az eszük, romlani viszont annál inkább.

Annak van esze, aki a boldog szingli életet választja, és nem száll be ebbe az értelmetlen időpocsékolásba, ahol semmi esélye nincs nyerni.