A legtöbb nőnek tényleg a férfiak egy típusa jön csak be?

lehet környezetfüggő is. Az sokat számít a megfigyelések szempontjából.

De én pl. mindig szórakoztam azon a barátnőimmel, hogy pasik terén soha nem tudtunk megegyezni. Tehát ha egy filmben pl 4 pasi volt, akkor szépen elosztottuk egymás között, mert mindegyikünknek más tetszett. És kb. ez az általuk választott pasikra is igaz volt. Akiket maguk mellé választottak arra mi csak húztuk a szánkat. És nem értettük, hogy miért pont ilyen fiút választ magának. Mint férfi egyik sem vonzott.

Rosszul látod... Az én férjem pl atléta alkat.

Szóval nagyjából 185 cm - 75-80 kg, széles a válla. Ilyen fordított háromszög alkat.

Nekem nagyon bejön. Az első pillanattól kezdve. :)

Ez most valami bújtatott fikázás, vagy mi? Mert nagyon úgy írtad, már ne haragudj.

És nem, nem csak egy típusú férfi jön be. Nekem pl. a magas, vékony alkatúak és a nem túl izmosak imponálnak.

Igaz, volt már alacsony, túlsúlyos pasim is, de ő a személyiségével fogott meg, na ez az igazi ritkaság.

Ez csak egy monda, amivel a sikertelen férfiak vigasztalják magukat (vagy "az összes nő" alatt csak azokat értik, akiknek feláll a farkuk, és hogy hogy, hogy hogy nem, azok a top cicák).

Voltam elég sokat női közegekben (volt 11 lány osztálytársam és azóta is olyan munkahelyeken voltam, ahol a nők voltak többségben), és eléggé eltért az ízlésünk pasik terén szinte mindig. Kb. egy olyan csajt tudok mondani, akinek az ízlése ez a tipikus magas-izmos-latinosmacsó volt. Közben meg kb. a spektrum minden szegletén volt olyan pasas a nagyon szélsőséges eseteket kivéve, aki valakinek bejött volna.

(pl. nekem a mackósabb és/vagy az entellektüell jellegűbb férfiak jönnek be, egy más ismerősömnek a kifejezetten kisfiús arcúak, van, akinek a magas vékony srácok, van, aki kifejezetten a kopaszokra - nem a fuxosra, hanem a természetesen kopaszodókra - bukik...

pl. legjobb barátnőm pasija egyáltalán nem jön be nekem

És ez ugyanígy van a férfiaknál is. Nem ugyanaz a közeg, aki a teltre bukik, mint az, aki a kislányos alkatra.

Nekem egy macis is szexi, mert én "ölelgetnivaló" férfiakat szeretek, totál mindegy, hogy az kis husi vagy izom miatt van. Viszont arról nem tehetek és nem tudok rajta változtatni, hogy öcsémként, fiamként tekintek egy magamnál gyengébbre. Ki hogy nevelkedett, kinek milyen a preferenciája. Másnak a nála 10 évvel idősebbek tetszenek, én képtelen lennék 4-5 év korkülönbség fölé menni, mert mást láttam, máshogy nőttem fel, más volt a kapcsolatom a szüleimmel, más az értékrendem és sorolhatnám. Nagyon sok dolgon múlik az, hogy kinek mi tetszik. És azért vannak jellemzők, amik gyakran együttjárnak. Például a nők nagyobb zsírsejtszámmal rendelkeznek, mint a férfiak. Az elhízás nem, de a lágyabb alkat természetes náluk emiatt. Egy férfi általában kevésbé hízékony, de általában ha szed is magára pocakot, nem csak az egészséges életmódot szarja telibe, hanem a tisztálkodást is... Sajnos. Nem mindenki, de gyakori azért.

Egy magas, vállasabb csaj sem kelendő, pont azért, amiért egy alacsony, vékonyabb fiú, mert más ivódott belénk, folyamatosan azt látja az ember, hogy a férfi az erősebb és nagyobb és ez a természetes, ehhez szokott a szemünk. De gyanítom, van biológiai háttere, az állatvilágban is mindig a hím a kirívóbb és nagyobb, kevés kivételtől eltekintve.

Nem tartom teljesen igaznak, amit írsz, de vannak általános tendenciák. A legtöbb ebből adódó sikertelenségnek szerintem az az oka, hogy az illető nincs tisztában magával és képes olyan emberek közül válogatni, akik egészen más kategória. Ami összejöhet, de sokkal ritkábban szokott, mintha tudná, hogy hol a helye.

Amúgy meg sok múlik a belsőn. A szélsőségeket kivéve, amikre akkor sem tudnék ráizgulni, ha csodabelsője lenne, mert egyszerűen nem mozgat meg bennem semmit, viszonylag széles skálán keresgélek. Sosem volt olyan párom, amilyennek az ideálom tartom, mondhattam akármit. Sőt, meg sem néztem volna őket az utcán, csak azt mondtam volna, hogy "semmi extra, de jó belsővel elfogadnám". Viszont itt is általános tendencia az együttjárás... Hogy aki nem mos rendszeresen hajat, vagy fogat, vagy úgy mászkál, hogy összehúzza magát, annak általában a belsője is olyan szétszórt, önbizalomhiányos, vagy épp semmilyen. Van kivétel, de nem ismerhetünk mindenkit meg személyesen, hogy "hátha ő az". Kevés emberrel érintkezünk úgy baráti körben vagy munkahelyen, hogy szép lassan előtérbe kerülhet a belsője, ami részben felülírja a külsőről alkotott képet, attól függően, hogy mennyire vészes a külső. Értelemszerűen egy szélsőséggel nem biztos, hogy magamtól elmennék randira, egy "semmi extra" emberrel meg simán. Egy nekem kifejezetten tetszővel meg pláne.