Miért mondják a nők, hogy csak a belső számít, és nem a pénz, és az egzisztencia?

Épp pár hete beszéltem egy 35 körüli ismerősömmel. Jól megy neki: 7 es BMW, havi 6-7 száz ezret keres havonta (az itt vidéken soknak számít), a haverjai is többnyire pénzesek, jó dumája van.

Panaszkodik, hogy tapadnak rá a 20 éves csajok, de úgy ő már megállapodna stb, és nem akar velük szórakozni. (pedig nagyon nem egy sármőr)

Baráti társaságukba már körbeadták egymás barátnőit (persze mikor épp nem voltak együtt az aktuális párok)

Aki korban hozzá illene nők pedig (30 körüliek) 80% elvált, gyereke van stb. maradék 20%ből fele defektes, és aki még így is megvan ott meg a külső az ami hát kkhhhmmmm

Oké ez a kérdés nagyon sarkosítás, de ékes példa, hogy szinte bármelyik huszonéves csajt megkaphatná, úgy hogy csak pénze van, nem egy adonisz.

Míg én mit nyújtok: 26 vagyok, egyedül élek albiba, havi 170 et keresek, van egy öreg autóm.

Viszont tudok szeretni, sosem csaltam meg egyetlen barátnőmet sem, és ki is nézek valahogy sokak szerint bár ezt egyre kevésbé hiszem el.

d ez kb 1 nőnek sem imponáló.

Akkor nincs mese, be kell fejeznem a picsogást itt, és kitalálni valamit hogy tele legyek lóvéval?

Akár kevésbé becsületes módon is?

Mert úgy látom hogy amit eddig éltem jófiú becsületes ember, dolgozó (erre neveltek, ezt láttam otthon) az marhára nem vonzó.

Pedig nincsenek húdemekkora igényeim egy nővel szemben, tehát nem az van hogy csak a modell alkatú csajok jönnek be és itt rimánkodok.

A szörnyű az, hogy egy átlagos nőt is jóval könnyebb megszerezni egzisztenciával mintsem átlagos szürke háttérrel...:(