Túl nagyok lennének az elvárásaim a férfiak felé?

Számtalanszor megkaptam már, hogy "lehetetlent várok", vagy hogy irreálisak az elvárásaim, de úgy érzem, nem tudok ezekből engedni és inkább vagyok egyedül, minthogy lejjebb adjam.

A külsőségekbe annyira nem mennék bele, valaki vagy tetszik, vagy nem. Általában úgy 60-70%-ban nem szokott ez gond lenni. Viszont elvárom az igényességet minden téren. Olyanokra gondolok, hogy a férfi ápolja az arcszőrzetét, a haját, legyen jó illata, tiszták legyenek a fogai, semmi extra, csak olyan, amit én magam is tudok nyújtani. (Nyilván lányoknál még van több bíbelődés is, de az nem szükséges egy férfi esetében, sőt...) Belsőre viszont kicsit többet várok: az illető szeressen tanulni, legyen nyitott a világra, akarjon fejlődni, legyen céltudatos és harcoljon az álmaiért. Legyen barátságos és pozitív, nem azt mondom, hogy mindig vigyorogjon, mint a tejbetök, hanem azt, hogy ne lássa a világot rossz helynek és tisztelje, becsülje az embereket (vagy legalábbis ne mondogalódjon rájuk folyamatosan, hanem fogadja el őket, vagy lépjen túl rajtuk), legyen tervei között a házasság és a család a későbbiekben, ahogy nekem is, és ne a bulizás és a töménytelen alkohol jelentse neki a szórakozást, ahogy nekem sem. Végzettség és egyebek úgy gondolom, ezen a szinten nem fontos, hiszen ha valaki szeret tanulni és szorgalmas, nem fogja alább adni egy diplománál vagy okj-nél. Viszont azt elvárom, hogy valakiben meglegyen az emberi oldal, a józan belátás, a felelősségtudat, a higgadtság, empátia, hűség, humor és önirónia és alapvetően az, hogy békében legyen magával.

Viszont nagyon ritkán botlok ilyen emberekbe, akiknek meg mondtam ezeket, azok egyből vágták is rá, hogy ez lehetetlen és hülyeség...

Holott én is igyekszem, hogy olyan legyek, aki megfelel szintén ezeknek az elvárásoknak és úgymond felér arra a szintre, ami az ideálja... De egyszerűen nem tudom elképzelni, mi a túlzás az alapvető emberi értékekben. Nem hiszem/nem akarom elhinni, hogy ott tartanánk, hogy ez megugorhatatlan legyen.