Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Túl nagyok lennének az elvárásaim a férfiak felé?
Számtalanszor megkaptam már, hogy "lehetetlent várok", vagy hogy irreálisak az elvárásaim, de úgy érzem, nem tudok ezekből engedni és inkább vagyok egyedül, minthogy lejjebb adjam.
A külsőségekbe annyira nem mennék bele, valaki vagy tetszik, vagy nem. Általában úgy 60-70%-ban nem szokott ez gond lenni. Viszont elvárom az igényességet minden téren. Olyanokra gondolok, hogy a férfi ápolja az arcszőrzetét, a haját, legyen jó illata, tiszták legyenek a fogai, semmi extra, csak olyan, amit én magam is tudok nyújtani. (Nyilván lányoknál még van több bíbelődés is, de az nem szükséges egy férfi esetében, sőt...) Belsőre viszont kicsit többet várok: az illető szeressen tanulni, legyen nyitott a világra, akarjon fejlődni, legyen céltudatos és harcoljon az álmaiért. Legyen barátságos és pozitív, nem azt mondom, hogy mindig vigyorogjon, mint a tejbetök, hanem azt, hogy ne lássa a világot rossz helynek és tisztelje, becsülje az embereket (vagy legalábbis ne mondogalódjon rájuk folyamatosan, hanem fogadja el őket, vagy lépjen túl rajtuk), legyen tervei között a házasság és a család a későbbiekben, ahogy nekem is, és ne a bulizás és a töménytelen alkohol jelentse neki a szórakozást, ahogy nekem sem. Végzettség és egyebek úgy gondolom, ezen a szinten nem fontos, hiszen ha valaki szeret tanulni és szorgalmas, nem fogja alább adni egy diplománál vagy okj-nél. Viszont azt elvárom, hogy valakiben meglegyen az emberi oldal, a józan belátás, a felelősségtudat, a higgadtság, empátia, hűség, humor és önirónia és alapvetően az, hogy békében legyen magával.
Viszont nagyon ritkán botlok ilyen emberekbe, akiknek meg mondtam ezeket, azok egyből vágták is rá, hogy ez lehetetlen és hülyeség...
Holott én is igyekszem, hogy olyan legyek, aki megfelel szintén ezeknek az elvárásoknak és úgymond felér arra a szintre, ami az ideálja... De egyszerűen nem tudom elképzelni, mi a túlzás az alapvető emberi értékekben. Nem hiszem/nem akarom elhinni, hogy ott tartanánk, hogy ez megugorhatatlan legyen.
Mondjuk ezt az egészet, így részletekre lebontva kissé soknak tűnnek, nem lehet, inkább ettől riadnak el a jelentkezők?
Volt olyan barátnőm, akivel sokban nem egyeztünk, és volt pár nem szimpatikus tulajdonsága, de ezeket bőven elnéztem amellett, amilyen jellem volt alapjában: kedves, segítőkész, előzékeny, udvarias, vidám.
Meg úgy tudom, annál jobban alkalmas egy hosszabb távú kapcsolatra valaki, minél jobban toleránsabb a másikkal szemben, különben egy önzőséghalmaz lesz az egész.
Nyilván nem mind került egyszerre elő. :D Csak mikor szóbajött, hogy xy-al például mi a bajom, vagy miért nem akarok tőle semmit. Én meg kifejtettem, hogy az emberi oldallal ez és ez volt a gondom. Nem vagyok az a "tessék, itt egy szerződés, ha mindenben egyetértesz és minden megvan benned, akkor látlak szeretettel".:)
És igazad van abban, hogy nagyon fontos az elfogadás egy kapcsolatban, de ahhoz úgy gondolom, előbb kell egy olyan szintű bizalom és szeretet is, aminek ez lesz az eredménye. Magam mellett egy embert, mint ismerőst, de még barátot is, csaknem "minden nélkül" el tudok fogadni. Más az, ha az ember vele fogja tölteni a mindennapjait. Ahhoz a fajta elfogadáshoz előbb ki kell alakulnia egy olyan köteléknek szerintem, amire hiába vagyok nyitott és elfogadó, nekem nem működne úgy, hogy látom a másikon például az érdektelenséget. Abból csak hiányérzet lenne és meg nem értettség egymás felé (mert engem meg érdekelnek a dolgok és szeretném belevinni ebbe a másikat is). Szóval azért az elfogadáshoz kellenek közös célok és összhang. Nem lehet mindenki mindenkinek a párja. Ahogy az egyik válaszoló az angol nyelvet hozta fel igénynek, nekem ezek teremtik meg azt a közösség-és összetartozásérzést, amiben tényleg tudom azt és úgy adni a másiknak, ahogy szeretném/illene egy kapcsolatban. Remélem, így érthető, hogy miért frusztrálna például az, hogy én szeretek tanulni és mondjuk a másik elzárkózik dolgok elől, én jó érzéssel gondolok magamra és másokra és túl tudok lépni a rossz dolgokon, ő meg fennakad rajtuk és azokat hozza fel példának/abból építkezik. Megértem, elfogadom, de ez egy kapcsolatban másról szól azért...
Igen, azok, de nem a leírtak.
Huszonévesként még van remény, ha fölötte vagy jóval, kinéz a vénlány életmód...
"de nem a leírtak"
Sejtem, hogy mást szeretnétek látni, de nekem tényleg ezek a fontosak.
Nem vagy békében önmagaddal, hiszen kételkedsz a saját vágyaidban, ugyanis ezt a kérdést sem írtad volna ki, ha nem így lenne.
Te szerintem túlidealizálod ezt a dolgot és ezért buksz el állandóan.
Olyan ez, mint amikor egy jót akarsz enni és elképzeled, hogy fog kinézni a kaja, milyen ízű lesz aztán attól bármi eltérő már számodra csalódást okozó étel.
Te először idealizálsz és után próbálod a hús vér embereket ehhez a képzeletbeli ideálhoz hasonlítani.
Vannak hasznos és szükséges tulajdonságok is abban, amiket felsoroltál, amitől jól működhet egy kapcsolat, de ki mondja azt, hogy csakis kizárólag úgy kell keresnünk társat, hogy az életünk végégig kitartson?
Ki mondja, hogy az emberek nem változnak?
És legvégül, miből gondolod, hogy csak ezek a tulajdonságok jók vagy fontosak a megannyi közül?
Te már az egész párkapcsolati életedet megtervezed mikor még nincs is kivel és még azt is, hogy kivel.
Túl számító vagy, túl mesterséges a gondolkodásmódod, nem fikázlak, de szerintem te pont az ellenkező irányból közelíted meg a dolgokat és mindenkit kirostálsz aki nem hozza azt, ami a listádon szerepel.
Nézd, így is lehet, de most megmondom neked, hogy ezzel így sehova nem fogsz jutni, lesznek szép diplomáid, lesz egy szép karriered de a szerelmi életed egy csődtömeg lesz, mert neked minden fontos, csak az nem, hogy feléd hogyan viszonyuljon.
Utolsó, te szerintem nem olvastál el ebből semmit. :D Szó nem volt diplomákról, számításokról és hasonlókról.:) A kérdést pedig azért tettem fel, hogy reálisan lássam, mennyire tettem magasra a lécet.
Egy szóval sem mondtam, hogy csak ezek lennének a jók és más nem érték, de miért soroljak fel olyanokat, amiknek hiánya vagy megléte nekem a "mindegy" kategória? Ezek nem feszes határok, mégis szó szerint veszitek, amit nem értek, hogy miért kell. Talán úgy tűnhet, hogy ezeket sorra pipálgatom magamban, de egyáltalán nem így van, ráadásul egymással nagyon is összefüggő tulajdonságokról beszélünk. A legtöbb az EQ része, az érdeklődés meg sajnos vagy sem, eléggé statikus dolog, legalábbis nem találkoztam még olyannal, aki felnőtt korában minden iránt érdeklődött, gyerekként vagy kamaszként meg elzárkózott volna ilyen ingerektől.
Elhiszem, hogy változhat az ember valamennyit, de egyrészt a világért sem szeretném, ha ezt miattam tenné, másrészt szerintem senki sem úgy választ párt, hogy "majd más lesz". Az elég önző és naiv dolog lenne szerintem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!